Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A zsidó vallás tizenhárom hitelve - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 6/2. (Budapest, 2008)
11. Jutalom és büntetés
259 Jehudá Hatévi rabbi: Kuzári hogy Isten elhatározásának köréből bármit is kivonna, hogy minden szabad akaratból és véletlenül van. Ha akarod, akkor azt a fogalmat közelebb hozhatod ehhez a fölosztáshoz. A hatások vagy isteniek, vagy természetiek, vagy véletlenek, vagy akarattól függők. Az isteniek a legelső októl származnak, nekik Isten akaratán kívül szükségszerűen nincs további okuk. A természetiek közbülső és azokra előkészítő okoktól vannak, amelyek- ha a másik három rész felől semmi sem gátolja azokat - eljuttatják a dolgokat a céljukat jelentő tökéletességhez. A véletlenszerűek ugyancsak közbülső okoktól származnak, de csak járulékosan, nem természetük vagy rendjük és nem is szándékuk szerint, nincs meg bennük a főikészükség valamilyen tökéletességre, amit elérve megállnak annál. A három másik fajtától függenek. Az akaratlagos dolgoknak oka az emberi akarat abban az állapotában, amelyben választ. A választás a közbülső okok csoportjához tartozik, magának a választásnak is van oka, ez a láncolat egészen az első okig tart. Ez a láncolat nem szükségszerű, mert megtalálható benne a lehetőség. A lélek ott áll szabadon egy nézet és az ellenkezője közt, kettőjük közül azt választja, amelyiket akarja. E választása alapján fogják dicsérni vagy elmarasztalni. Mindez azonban nem következik a többi közbülső okból. Nem lehet szidni egy véletlenszerű vagy egy természetes okot, annak ellenére, hogy némelyikükben jelen van a lehetőség is. Nem szidhatsz egy gyenneket vagy egy alvót, ha bajt okoz neked, holott az ellenkezője is megtörténhetett volna. Mégsem szidod őket, mert nem meggondolás alapján cselekedtek. Vajon látod-e, hogy a lehetségesség tagadói nem haragszanak arra, aki szándékosan kárt okoz nekik? Megadják magukat ugyanúgy annak, aki elrabolja ruhájukat, ezáltal kiteszi őket a hideg okozta gyötrelmeknek, mint ahogyan megadják magukat a hideg északi szél okozta gyötrelmeknek, ha az egy hideg napon fúj. Vagy azt állítják, hogy a harag egy olyan hazug képesség, amely fölöslegesen van meg az emberben, hogy megharagudjon az egyik dologra, de a másikra ne, hogy hasonlóképp dicsérjen és jónak találjon, szeressen és gyűlöljön, és így tovább? A választásnak, mint | szabad akaratból történő] választásnak nincs szükségszerű oka, mert akkor az ember választása szükségszerűség lenne, így az ember beszéde éppúgy szűkségszerűvé válna, mint a pulzusa. Ez a szemmel látható [igazság] tagadása. [Láthatod ugyanis, a beszéd vagy a hallgatás a te hatalmadban van] mindaddig, amíg értelmed birtokában vagy és nem vagy kiszolgáltatva más járulékos dolgoknak. Ha a véletlen események az első októl elsődleges akarat alapján szándékosan jönnek létre, akkor minden pillanatban újra lenne teremtve és akkor minden pillanatban az egész világról elmondhatnánk, hogy most teremtette a Teremtő. Ebben az esetben az engedelmes nem lenne jobb a megátalkodottnál, mert mindketten engedelmesen teszik azt, amire késztetve és amire ösztönözve vannak. Nagy nehézségek tapadnak ehhez a nézethez, közülük a legnagyobb a szemmel látható [igazság] tagadása, ahogyan mondtuk. Isten tudása és a szabadakarat Kifogás támasztható a szabad akarat híveivel szemben, ugyanis ők bizonyos dőlgokat kivesznek az Isten hatalmából. Ezt a korábban mondottakkal lehet elhárítani, nevezetesen azzal, hogy mindezt nem veszik ki teljesen Isten hatalmából, hanem egy [oksági] láncolat réven arra vezetik vissza. Marad azonban egy másik kifogás, még- pedig
