Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): A szombat parancsa - Zsidó tudományok. Fejezetek a klasszikus forrásokból 2. (Budapest, 2006)
1. Biblia
41 Biblia Őrizd meg a szombat napját 5Mózes 5:12-15. 12. Őrizd* 37 38 meg a szombat napját, hogy megszenteljed, amint megparancsolta neked az Örökkévaló39, a te Istened. 13. Hat napon át dolgozzál és végezd el minden munkádat. 14. A hetedik nap azonban szombat az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát, sem te, sem fiad, sem leányod, sem szolgád, sem szolgálónőd, sem ökröd, sem szamarad, sem bármely barmod40, sem az ״Akinek alkalma van megismerni a mi napjainkban egy zsidó család belső életét, amely komoly jámborsággal és szigorúsággal megtartja ősei törvényét, csodálkozik azon a bőséges örömön, őszinte vidámságon, amelyről nem is álmodik a kívülálló és amelyet a Törvény teremt a zsidó házban. Az egész ház örül a szombatnak, amelyet különös megelégedéssel ünnepelnek, nemcsak mint a nyugalom napját, hanem még inkább, mint az öröm napját. Zsidó imák a szombatot ״a lélek gyönyörűségének” nevezik, annak számára, aki megszenteli azt, az ״élvezi a Te jóságod bőségét”. Ilyen kifejezések nem puszta szavak; ezek az önként fakadó tiszta boldogságnak és lelkesedésnek a kifejezései” (Kittel). A szombat megtartása nélkül megszűnne idővel az egész zsidó élet. 37 áldotta meg... a szombat napját. Az áldás napjává tette azoknak, akik megtartják. Lásd 1Mózes 2:3-hoz szóló magyarázatot. A szombat egészen új fogalom volt. amely nem létezett azelőtt egy nemzetnél és vallásnál sem, örök emlékeztetője annak, hogy az ember felszabadíthatja magát világi gondjainak rabsága alól; hogy az ember szellemi szabadságra, békére és boldogságra teremtetett (Ewald). ״A szombat az emberiség egyik dicsősége. Mert ha a munka előkelő dolog, annál előkelőbb szabad akaratunkból szünetet tartani a munkában, amely eredményt, pénzt, hírnevet szerez nekünk. Egy napot a nyugalomnak és Istennek szentelni, ez csakis az ember kiváltsága” (C. G. Montefíore). ״ 38 Őrizd. Héberül: sámor. Exodusban: záchor (= Emlékezzél). A hagyományos magyarázat szerint az ״emlékezzél” a cselekvő parancsolatokra vonatkozik: a szombat borral való megszentelésére, az imára és a szombat örömteljes megünneplésére; ezzel szemben az ״őrizd” szó pedig arra hívja fel figyelmünket, hogy ne szegjük meg a szombatot hétköznapi munkák végzésével vagy végeztetésével olyanok által, akik tőlünk függnek. Ezért érthető, hogy itt hozzáfűzi a szolgákra vonatkozó munkatilalomhoz az emlékeztetést az egyiptomi rabszolgaságra (Biúr). A hagyomány szerint a két szó (״őrizd” és ״emlékezzél”) egyszerre hangzott el (záchor vösámor bödibur echád neemri. Svuot 20b. Slomo Alkabecnek péntek estére írt himnuszában persze a két ige fel van cserélve, mert a vers akrosztichonja, amely nevének kezdőbetűit tartalmazza, így kívánja ezt meg.) Ez azt jelenti, hogy a 5Mózesban előforduló változtatás semmi olyat nem mond, ami már az 2Móz.esbar\ nem lett volna meg, amelyet Isten a Szináj hegyén kinyilatkoztatott. Mózes itt az erőteljesebb kifejezést használja, mert a feddőbeszédében gyakorlati célokat követ, t. i. a parancsolatok ״megőrzését” a nép által. 39 amint megparancsolta neked az Örökkévaló. Ezek a szavak nincsenek meg az Exodusban; ez csak szónoki kiegészítés. Ez Márára utal; 2Móz.cs 15:23-27. (Szánhedrin 56b.). 40 sem ökröd, sem szamarad, sem bármely barmod. E részletes felsorolás helyett, ami beleillik a szónoklatba, az Exodus egyszerűen azt mondja: ״sem barmod”. A jóság és a gondosság az állatok iránt olyan fontos az emberies érzés fejlesztésére, hogy ez a kötelesség helyet kapott a Tíz parancsolatban. A rabbik az állatok kínzását nagy bűnnek tartották; lásd Jó bánásmód az állatokkal, 302.1.
