Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
III. Rész. Berlintől Hamburgig. Az első reform-konzervatív zsidó vallási polémia Európában, a rabbinikus irodalom tükrében
Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig 84 megtűrve éltek, jobb-rosszabb körülmények között, szerte Eurépában. A zsidók társadalmi berendezkedése a legtöbb esetben mint ״állam az államban” működött, oly módon, hogy az adott zsidó társadalmi közösség tagjai teljes mértékben alá voltak vetve az évezredek alatt kiformálódott vallási-társadalmi hierarchiának, melynek fennhatósága és esetleges szankciói alól csak abban a szélsőséges esetben tudták kivonni magukat, ha környezetükkel, családjukkal, szociális összefonódásaikkal teljességgel felhagytak, és a keresztény hitre térve vallásukat deklaráltan elhagyták. Egészen új struktúra látszott kialakulni a zsidók emancipációjának biztosításával, melyben a zsidók vallásukat megtartva is egyenlő polgárai lehettek egy adott államnak. Az emancipáció első biztosítója Franciaország volt. Itt 1790-1791 folyamán a forradalom teljes állampolgárságot adott a zsidó lakosoknak. Az emancipáció és a felvilágosodás eszméje innen keletre, a német államokban terjeszkedett. A zsidóság emancipációjával és az új szellemiséggel azonban új kérdések merültek fel nemcsak a zsidóság addigi társadalmi berendezkedését, hanem kulturális és vallási architektúráját illetőén is. Jó példa erre a württembergi tartomány, amely az első olyan német tartomány volt, mely 1828-ban a mintegy kilencvenezer lelket számláló zsidó lakosságot teljes jogú állampolgárnak ismerte el12. Ennek fejében azonban megkövetelte tőlük, hogy tegyenek eleget állampolgári kötelezettségeiknek, például teljesítsenek katonai szolgálatot, hagyjanak fel különleges foglapozásaikkal, például a házalással vagy az uzsorakamatra történő pénzkölcsönzéssel. Elterjedt továbbá az a nézet, hogy a zsidó társadalmi réteg teljes integrációjának érdekében meg kell szüntetni a zsidókat és a környező lakosságot egymástól elválasztó kulturális különbségeket. A legnagyobb kulturális választófalat pedig egyértelműen a keresztény szemmel furcsának és idegennek tűnő vallási szókások jelentették13. Ily módon Württemberg esetében a kormány létrehozta az úgynevezett Legfelsőbb Izraelita Egyházi Hatóságot14, melynek feladata a hitközségek szervezetének, gazdasági és vallási életének, a vallási szertartási rend meghatározásának irányi-
