Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
II. Rész. Szakadás és egység példái a zsidó történelemben
Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig 68 dolkodtató, ugyanis azt fedezhetjük fel, hogy szinte minden olyan zsidó irányzat, amely elvetette a rabbinikus felfogás abszolút igazságokat hirdető, de ugyanakkor értelmezéseken alapuló rendszerét, végül nem tudta fenntartani magát, és a zsidóságtól végleg eltávolodott: asszimilálódott, vagy elveszett a történelem útvesztőjében. A karaiták sorsa ebből a szempontból azért alakult részben másképpen, mert zárt közösségeiket saját maguk zsidónak tartották, és nem csak a rabbinikus zsidóság tiltóttá velük a házasságot,32 hanem maguk is tiltották a házasságot közösségeiken kívüliekkel.33 A mai karaiták többsége Izraelben él (mintegy 30 000-es lélekszámmal) és magát zsidónak tekinti. Származásukat tekintve elsősorban Egyiptom, Törökország, Irak és Oroszország területein maradtak fenn a modern korig. Az izraeli karaiták megítélése visszatérő probléma az Izraeli Rabbinátus számára. A törvényhozók többsége ugyanis továbbra is tiltja a velük való házasságot. Egy másik, ma is létező félig-meddig zsidó szekta a szamaritánusok közössége. A Biblia leírása szerint34 a tíz törzs száműzése után (i. e. 722) asszírok telepítették le a szamaritánusokat Izrael északi területén. A szamaritánusok és a zsidók Ezra idejében a Második Szentély építése miatt kerültek először konfliktusba. A hazatérő zsidók ugyanis nem tekintették őket zsidóknak, és nem akarták, hogy a szentély építésében részt vegyenek. Habár a szamaritánusok száma ma mindössze pár százra tehető, a rabbinikus irodalomban folyamatosan fellelhetők, és áltálában a kuti megnevezéssel, mint nem zsidókat tartják őket számon.35
