Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
II. Rész. Szakadás és egység példái a zsidó történelemben
Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig 66 A SZENTÉLY PUSZTULÁSA ÉS JOCHÁNÁN BEN ZÁKÁJ A mai hagyományőrző vallásos zsidóság formálásában talán legdöntőbb szerepe ajeruzsálemi Szentély lerombolásának volt kőzel 2000 évvel ezelőtt. I. sz. 70-ben a római seregek lerombolták a Szentélyt és ezzel ismét veszélybe került a zsidóság szellemi-vallásos életének fennmaradása. A Szentély - ״Isten háza” - olyan központi szerepet foglalt el a szakrális életben, hogy a zsidó vallási élet szinte elképzelhetetlen volt a Szentély nélkül. A probléma természetesen még inkább felerősödött a Bár Kochbá felkelés kegyeden leverésével és megtorlásával, amikor a zsidó nép végleg elkerült földjéről, és a szétszóratásban szellemi és fizikai veszélyeknek kitéve kellett identitását és vallásközösségét megtartania.27 A Talmud28 igen érdekes leírással jellemzi Jeruzsálem pusztulásának okát. Leírja, hogy vita támadt Jeruzsálem lakói között. Ugyanis annak ellenére, hogy a város az ostrom idejére kellő tartalékokkal rendelkezett, egyes feldühödött lakók, úgynevezett ״birjonim” (םינוירב), úgy gondolták, hogy a népet a rómaiak eileni harcra kell kényszeríteni, és ezért felégették a tartalékokat. Jochánán rabbi felismerte a helyzetben rejlő veszélyt, kilopakodott a városból és megjelent a hadvezér Vespasianus29 előtt. Jochánán rabbi a később legendává vált ״Add nekem Jávnét és a bölcseket!” kéréssel fordult hozzá. A talmudi bölcsek értelmezésében30 Jochánán rabbi óriási lelki erővel és vízióval ismerte fel a pillanatnyi helyzetet, és ráérzett arra, hogy a zsidó nép eddigi szellemi centrumát, a Szentélyt egy időhöz és helyhez nem kötött tevékenységnek kell felváltania. Ebben a szellemben a Talmud lefekteti, hogy ״Amióta elpusztult a Szentély, nincs az Örökkévalónak más helye a világon csakis a háláchá négykönyöknyi területe”.31 Ezzel a vízióval gyakorlatilag fordulatot vett a zsidó szellemiség, és ez eddiginél is nagyobb hangsúly került a tanulásra, a Tóra értelmezésére. Ez már csak azért is fontos epizód, mert ezáltal még inkább megérthetjük a háláchá szövevényes forrásainak és a legapróbb részletek abszolút tiszteletben tartásának mély gyökerét, a vallásos zsidó lélekben.
