Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
II. Rész. Szakadás és egység példái a zsidó történelemben
Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig 62 A KORAI TÖRTÉNETEK: MÓZES ÉS KORÁCH, DÁTÁN ÉS ÁVIRÁM1 A Bibliában olvashatunk olyan különböző epizódokról, amelyek a népen belüli vitákra, ״pozícióharcokra” utalnak már a zsidó nép történetének hajnalán. A zsidók egy része már az egyiptomi kivonulás előtt elégedetlen volt Mózes vezetésével és panaszkodott amiatt, hogy Mózes a fáraóhoz ment a zsidó nép szabadságát kikérni. A kivonulás után is folyamatosan találkozunk a nép engedetlenségével. Ismétlődően visszatér az érvelés: ״Vajon mivel nincsenek sírok Egyiptomban, hoztál el bennünket, hogy meghaljunk a pusztában?...”.2 A zúgolódó hangulat kapcsán folyamatosan visszatérő két név a Bibliában3, de még részletesebben a Biblia-kommentárokban, Dátán és Ávirám. Ők azok, akiket a Biblia az elégedetlenség felbujtóiként mutat be. Mindezzel együtt e történetek és ellentétek általában nem valamiféle elvi, filozófiai hátterű nézetkülönbségeken alapultak, hanem egyszerűen az elégedetlenségből fakadtak. Egyetlen olyan történet olvasható Mózes Öt Könyvében, amely látszólag elvi jellegű összeütközés; ez pedig Korách története.4 Korách a lázadó, aki maga is vezető személyiség volt, személyi kultusszal vádolta Mózest, és azzal állt elő, hogy mindenki egyenlő: ״Hiszen az egész község mindnyájan szentek, és közöttük van az Örökkévaló; miért emelkedtek hát az Örökkévaló gyülekezete felé?”5. Korách akciója mégsem nevezhető tisztán legitim vitának, hiszen nemcsak véleményének adott hangot, hanem forradalmi lázadást szervezett. Ezért őt és a többi felkelőt - a Biblia elbeszélése szerint - elnyelte a Föld. A PRÓFÉTÁK KORA A zsidó nép honfoglalása utáni korszakokból ugyancsak számos ellentétről számol be a Biblia. Ezek között sok olyan ellentét akadt, amely valóban az egész zsidó népre kihatott, és évezredekig rányomta bélyegét a zsidó nép történelmére.
