Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
I. Rész. Az Írott Tan és a Szóbeli Tan
55 I. rész. Az Írott Tan és a Szóbeli Tan praktikus megfontolásból alakultak ki. Ezer ilyen apró szokás van. Ilyen például a tfilin (imaszíj) karra tekerésének kifelé vagy befelé mutató iránya, vagy akár a különböző öltözködési és bizonyos étkezési szokások. Természetesen léteznek olyan szokások is, amelyek valahol e három kategória mezsgyéjén helyezkednek el. A BABILÓNIAI ÉS A SZENTFÖLDI SZOKÁSOK A zsidóság babilóniai száműzetése (i. e. 586) következtében két centrumú zsidó közösség alakult ki, amely a II. Szentély újjáépítésével (i.e. 517) sem szűnt meg. Az izraeli közösség megújulása után is tovább élt a babilóniai zsidó közösség, és jelentősége még inkább megnőtt a Római Birodalom szentföldi uralma kézdete után, de különösen a II. Szentély lerombolását követően (i.sz. 70). A II. Szentély pusztulását követő időszakban az izraeli körülményekhez mérten a babilóniai életlehetőségek mind személyes, mind közösségi szinten egyre inkább felerősödtek. így tehát az időszámítás utáni első két-három században mindkét helyen éltek zsidók, és ennek megfelelően mindkét helyen tanulmányozták a Tórát, tovább fejlődött a Szóbeli Tan, konkrétan a már írásba vetett Misna értelmezése. A Talmudban található megfogalmazás7 - ״ki szálik löhátám” (amikor odament), vagy ״ki sálách lé” (amikor küldött neki), mind-mind arra a berendezkedésre utal, amikor Babilóniában már, Izraelben pedig még folyt a Tóra tanulmányozása, és a két központ sokrétű kapcsolatban állt egymással. Jóllehet a kapcsolat bizonyítható, a közösségek egymástól való geográfiai eltávolodása egyértelműen magával hozott egy bizonyos fokú szokásbeli elkülönülést, amely számos új szokásjogi és háláchikus kategóriát eredményezett. Habár léteztek az egy centrumú izraeli közösség életében is különbféle helyhez kötött hagyományok, de a szigorú és egyben jól működő és egyetemesen érvényesíthető jogrendszer nem hagyott túlontúl sok hézagot a nagy szokásbeli eltéréseknek. A földrajzi eltávolodás