Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)

I. Rész. Az Írott Tan és a Szóbeli Tan

4. FEJEZET

A Szóbeli Tan leírása és a nemzedékek sora

A MISNA

Az eddig elemzett írott és Szóbeli Tan elnevezése onnan származik, hogy valóban közel másfél évezreden keresztül az egyetlen írott - és a nagyközönségnek írott formában tanított1 - szöveg az írott Tan, azaz Mózes öt könyve, illetve a későbbi próféták könyvei voltak. A szóbeli hagyományt, a magyarázatokat vagy a rendeleteket nem írták le. E hagyománynak bibliai utalásra hagyatkozó alapja is van:

״Azt tanította rabbi Jehudá ben Náchméni, rabbi Simon ben Lákis fordítója: írva van2 - (És szólt az Örökkévaló Mózesnek:) írd fel magadnak ezeket a szavakat, - és ezek után az is írva van - mert eme szavak szerint (kötöttem szövetséget veled és Izraellel). Hogyan kell ezt érteni? Hát úgy, hogy az írott dolgokat tilos (a szövegen kívül) szádra venni, és a szóbeli dolgokat tilos papírra vetni. [Innen látjuk, hogy a Talmudot tilos leírni, kivéve, ha el akarjuk kerülni, hogy a Tóra feledésbe merüljön.3]

Rabbi Jismáél másképp magyarázza: ״Tanultuk, hogy írva van: ezeket... - ezeket leírhatod, de a szóbeli törvényékét nem írhatod le.”4

Erre a kettős rendszere, illetve arra, hogy miért nem adatott eleve az egész Tóra - a Szóbeli Tant is beleértve - írásban, több magyarázatot is ad a zsidó teológia.

Egyrészt5 ez a rendszer biztosítja a későbbi precedensek szabad értelmezését, ugyanis ha a Tóra olyan rendszerben adatott volna, ahol minden eleve meg van írva, akkor nem lett volna