Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)

Függelék

A nagymihályi ortodox rabbikon­­gresszus a különválást szorgalmazó ortodoxia egyik fő harcosának, Licht­­enstein Hilélnek a kezdeményezésére gyűlt össze 1865 novemberében. Ezen a tanácskozáson a magyar ortodox rabbik aláírtak egy kilenc pontból álló szabályzatgyüjteményt, amelynek cél­­ja az volt, hogy a reformpártiak külön­­böző törekvéseit elítélje. Ez a kilenc pontból álló ״hittétel” három év múl­­va teljes mértékben körülbástyázta az ortodox tábor álláspontját, tehát végső soron magában hordozta a bekövetke­­zett szakadás csíráit. E deklarációk ki­­zártak minden kompromisszumot vagy közeledést a két tábor - az orto­­dox és a neológ - között. Miért kizárólag a magyar zsidóság történetében következett, követkéz­­hetett be a szakadás? Köves Slomó könyve erre is magyarázatot keres: ״Magyarázatot adok arra a megosz­­tottságra, amely az ortodox táborban alakult ki a döntvények kapcsán, és megpróbálom a neológ ideológia esi­­ráit, illetve annak hiányát felfedezni a nagymihályi rendeletek után megmu­­tatkozó reakciókban” - írja. Magyarul nem született olyan törté­­nelmi munka, amely mélyrehatóan bemutatta volna a nagymihályi esemé­­nyékét, illetve azok ortodox vonatko­­zásait és résztvevőit. A hamburgi ese­­ményeknek a nagymihályi döntvé­­nyekkel való összehasonlítása sem történt meg eddig.

Next

/
Thumbnails
Contents