Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)

Függelék

A nagymihályi ortodox rabbikongresszus a különválást szorgalmazó ortodoxia egyik fő harcosának, Lichtenstein Hilélnek a kezdeményezésére gyűlt össze 1865 novemberében. Ezen a tanácskozáson a magyar ortodox rabbik aláírtak egy kilenc pontból álló szabályzatgyüjteményt, amelynek célja az volt, hogy a reformpártiak különböző törekvéseit elítélje. Ez a kilenc pontból álló ״hittétel” három év múlva teljes mértékben körülbástyázta az ortodox tábor álláspontját, tehát végső soron magában hordozta a bekövetkezett szakadás csíráit. E deklarációk kizártak minden kompromisszumot vagy közeledést a két tábor - az ortodox és a neológ - között.

Miért kizárólag a magyar zsidóság történetében következett, követkézhetett be a szakadás? Köves Slomó könyve erre is magyarázatot keres: ״Magyarázatot adok arra a megosztottságra, amely az ortodox táborban alakult ki a döntvények kapcsán, és megpróbálom a neológ ideológia esiráit, illetve annak hiányát felfedezni a nagymihályi rendeletek után megmutatkozó reakciókban” - írja.

Magyarul nem született olyan történelmi munka, amely mélyrehatóan bemutatta volna a nagymihályi eseményékét, illetve azok ortodox vonatkozásait és résztvevőit. A hamburgi eseményeknek a nagymihályi döntvényekkel való összehasonlítása sem történt meg eddig.