Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
IV. Rész. Az 1865. évi nagymihályi "zsinat"
Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig 180 szent emléke áldott »íme mindezek az újítók nem csupán a bimát akarják elmozdítani a zsinagóga közepéről, hanem mindent egyesével akarnak eltörölni.« Én pedig elmagyarázom eme szavait. Az köztudomású, hogy 1819-ben Hamburgban át akarták rendezni a napi imák szövegét a nemzsidók nyelvére, és ki akartak belőle hagyni mindent, ami Izrael megváltásával és a szétszórtak összegyűjtésével kapcsolatos. Akkor összegyűltek a nemzedék fejei egész pontosan negyvenen, és hatálytalanították szavaikat, ahogyan azt az Ele divré hábrit című könyv részletesen leírja. A szentek szavai pedig segítséget műveltek a földön,28 ahogyan azt a Chátám Szofer írja a Chosen mispát részben (192:3.). Ezek után a történések után 1826-ban, azt akarták bevezetni, hogy a zsinagógában fedetlen fejjel imádkozzanak, mondván hogy amiként királyok és miniszterek előtt illik állni fedetlen fővel, úgy az imaházban is... Ezekután bevezették, hogy a chupá a templomban legyen, ahogyan az a népek szokása... Mindezek után Braunschweigben nyilvánosan megengedték a zsidók és nemzsidók házasságát... ez pedig 1845-ben volt. Láthatjuk tehát, hogy minden céljuk vallásunk alapjainak kiirtása, gyökerestül-ágastul. így tehát Isten szavát félő testvéreink, menjetek és erősödjetek az Örökkévaló Tórájáért, és népéért, ne féljük szavaikat, és ne olvadjon szívünk viszálykodásuktól. Hiszen az írás is úgy tartja: Ha kivonulsz háborúba, ellenségeid ellen... ne félj tőlük, mert az Örökkévaló, a te Istened veled van...”29 Híresebb művei: Omer lecijon (Sátoraljaújhely, 1872), Cél hákeszef (Ungvár, 1878), Sálot vetsuvot Máháráp (Munkács, 1893), Zökán Áháron (Munkács, 1904). 34. Man[d]elbaum Binjámin Zev rabbi (1805-1897) ׳קה ןימינב באז םיובלענאמ ד״באה ק״קפ ראמטאס לילגהו א״עי Szatmárnémeti és környéke, Szatmár vm. (Románia) /Satu Maré/ ראמטאס (Szátmer), רימקאס (Szákmer)
