Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
IV. Rész. Az 1865. évi nagymihályi "zsinat"
175 IV. RÉSZ. Az 1865. ÉVI NAGYMIHÁLY1 ״ZSINAT* Aláírásában fontosnak tartja megjelölni, hogy ő az ״áldott emlékű mester, Becálél rabbi fia”. Nem találtam róla információt. 24. [Szofer] Chájim rabbi (1821-1886) ׳קה םייח הנוח הפ ק״ק ט״פס Sajószentpéter, Borsod vm. / ׳ס רעטעפ (Szenpéter) 167 zsidó lakos Pozsonyban született. Híres pozsonyi családból származott, de nem állt rokonságban a Chátám Szoferral. Tanulmányait szülővárosában folytatta a Chátám Szofernél, aki még a mohelja is volt, később Reb Méir Ásnál és a Ktáv Szofernél tanult. 1852-től Gyömörén rabbi, 1859-től pedig Sajószentpéter rabbija lett. 1868-tól Munkácson szolgált rabbiként. 1879-től egészen halá- Iáig a pesti ortodox hitközség első rabbija volt. 1886-ban hunyt el, Pozsonyban nyugszik. Fia, Mose Dávid reb Hilel Pollák (64.) veje volt. Szofer rabbi ugyancsak az ortodox tábor kiemelkedő egyénisége és harcosa volt, az ortodox-neológ szakadás évtizedeiben aktív résztvevője több kulcsfontosságú eseménynek. A lényegesebbek ezek közül: 1864-ben annak a hét rabbinak egyike, akik a rabbiszeminárium tervének megakadályozása ügyében Ferenc Józsefnél jártak Bécsben20; 1865-ben aktív résztvevője, és feitehetően egyik fő szervezője a nagymihályi rabbigyűlésnek; 1869- ben az egyike annak az ötvenhat rabbinak, akik tüntetőleg kivonultak a nagy kongresszusról, közvetlenül ezután pedig egyike annak a huszonhat rabbinak, akik aláírták a kongresszus határozatai ellen szóló felhívást; 1870-ben az ortodoxia alapító ülésének egyik résztvevője volt. Főbb művei: Pelesz Chájim (Bécs, 1854), Máchné Chájim responzum 8 kötet (1862-1885), Sáré Chájim (Ungvár, 1869), Divré Sáré Chájim (Munkács, 1887), Eskol hászofer (Jeruzsálem, 1975).
