Köves Slomó: Zsidó szakadás - Hamburgtól Nagymihályig (Budapest, 2009)
III. Rész. Berlintől Hamburgig. Az első reform-konzervatív zsidó vallási polémia Európában, a rabbinikus irodalom tükrében
103 III. rész. Berlintől Hamburgig tunk, és amelyben a törvény szerint rendezett rítus szerint imádkozunk, csak valamely részleteken változtattunk”. Kérdésük csupán három, könnyebben elfogadható újításra vonatkozik: az ima kiejtésmódjának szefárd akcentusra54 való változtatására55; a halk ima56 megszüntetésére és a nem zsidó által57 működtetett orgona bevezetésére. Egyértelmű tehát, hogy Kunitzert némiképp félrevezették, hiszen a legkardinálisabb kérdést, az ima nyelvének héberről németre való változtatását nem említették meg neki. Minden valószínűség szerint, ha ez a kérdés is felmerült volna, Kunitzer másképp válaszolt volna. Ugyanakkor válaszából az is kiderül, hogy mégsem volt teljességgel megtévesztve, mivel a templom hétköznapokon való zárva tartását is bírálja (annak ellenére, hogy az nem tartozott a hozzá intézett kérdések közé), illetve maga is hajlott bizonyos - a háláchával összeegyeztethető - változások bevezetésére a régi hagyományok rendszerének teljes összeomlásától tartva. Ennek fényében a három kérdés közül megengedi az ima kiejtésének szefárdra való változtatását, Nátán Adlerre hivatkozva,58 aki jómaga is átváltott a szefárd akcentusra,59 illetve az orgona nem zsidó általi használatát, arra hivatkozva, miszerint ״már elterjedt a szokás, hogy nem zsidók a lámpásokat fel- és leoltják a templomokban”.60 A ״halk ima” eltörlését azonban nem engedélyezi, mondván, hogy az a keresztény szertartásban is helyet kap, mint például a konfesszióban, amelyet halkan végeznek, ezért a keresztények szemében ״nem számít az idegennek”.61 Engedményei és a személye által kiváltott heves felháborodás dacára Kunitzer álláspontja alig kerül szóba a későbbi válaszdisputákban. Ennek több oka lehet. Egyrészt ebben az időben Kunitzer még üzleti tevékenységéből élt, és nem töltött be semmiféle rabbinikus pozíciót, ezért írásának nem volt az ortodox tábor szempontjából oly fontosnak tartott ״rabbinikus tekintélye”. Másrészt a kérdésekre adott válasza nem a hagyómányos responsum nyelvezetén íródott, illetve a felvetett három újításból csak kettőt engedélyezett, sőt más könnyítésekkel szemben (a zsinagóga hétköznapi zárva tartása) még rosszallását is kifejezte.
