Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi: Zsidó jog és etika. Sterilizáció és fogamzásgátlás (Budapest, 2006)
3 A parancs célja, ״az emberi faj fenntartása”5. ״Azért, hogy a világ be legyen népesítve, mivel hogy az Örökkévaló kívánja, hogy belakjuk azt, miként írva van6: »nem pusztaságnak teremtette, hanem arra alkotta, hogy lakják...«. E kötelesség megtartásával marad fenn az emberiség, és adódik egyáltalán lehetőség a biblia további parancsolatainak megtartására, hiszen7 »nem az angyaloknak adatott (a törvény), hanem az embernek«”8. Továbbá a gyermekáldás által teljesedik ki a házasság, ahogyan maga a Biblia tesz erről tanúbizonyságot rögtön Éva teremtése után9: ״Ezért hagyja el a férfi az ő atyját és anyját és ragaszkodjék feleségéhez, hogy legyenek egy testté.” - Az egy testté válás pedig a közös gyermek nemzésével lehetséges.10 11 Az utódok nemzésére való vágy mélyen gyökeredzik az emberi lélekben. Példa erre Ráchel, Jákob felesége, aki oly mértékben le volt sújtva, hogy midőn ״látta, hogy ő nem szült Jákobnak... mondta Jákobnak: Adj nekem gyermekeket, mert ha nem, halottnak vétetek” ". Ebből következtet a Talmud12 arra, hogy ״az akinek nincsenek gyermekei, halott embernek számít”13. 5 Maimonidész (1138-1204), Széfer hámicvoí, 212. tevőleges parancs. 6 Jesájá 45:18. 7 Talmud Bráchot 25b. alapján. 8 Az Áron Hálévi barcelonai rabbinak (XIII. sz. közepe) tulajdonított Széfer háchinuch 1. parancsolata. 1980-ban a lubavicsi rebbe, Menachem Schneershon rabbi kifejtette, hogy véleménye szerint Izrael államának a gyermekszaporulatot kedvezményekkel és juttatásokkal kellene ösztönöznie, ״különbségtétel nélkül zsidó és arab családokra”, hiszen ״mindnyájan részesei a »belakás« parancsának”. Lásd Böcél háchochmá 95-96.1. 9 1 Mózes 2:24. 10 Slomo Jicháki rabbi (1040—1105 Troyes, Franciaország) Rási uo., a Talmud, Szánhedrin 58a. alapján. 11 Uo. 30:1. 12 Nödárim 64b., idézi Rási a Bibliához írt kommentárjában uo. 13 Ennek fényében a Biblia leírja (1Sámuel 1:10.), hogy Cháná, aki meddő volt, ״elkeseredett lelkű volt... és sírva sírt”. Éppen emiatt lényeges Jesájá próféta vigasza (56:3- 5.) mondván: ״...ne mondja a heréit: lám, én száraz fa vagyok. Mert így szól az Örökkévaló a heréitekről, akik megőrzik szombatjaimat, és azt választják, amiben kedvet találok, és ragaszkodnak szövetségemhez. Adok nekik házamban és falaim közt emléket és nevet, jobbat fiáknál és leányoknál, örökké tartó nevet adok neki, mely ki nem írtatik.” Más szóval az igazak jócselekedetei, a gyermekeiknek számítanak (Rási, 1 Mózes 6:9-hoz, a Midrás Tánchumá, Noách 2. alapján), illetve ״mindenki aki felebarátjának gyermekét Tórára tanítja, olybá vétetik az írás, mintha ő nemzette volna” (Talmud, Szánhedrin 99b.).
