Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Test, sport és egészség a zsidóság szemszögéből. Dunaparti haszid hétvége. 5776. elul 20-22. 2016. szeptember 23-25 - Zsidó Ismeretek Tára 31. (Budapest, 2016)
Test
Chászidfilozófia: Miért támad fel a testünk a Megváltás idején? 13 az valakiről, aki nem árult el különösebb tehetséget a tanuláshoz, hajlandó volt - tévesen - azt hinni, hogy ö a Messiás: ״Meg vagyok döbbenve, hogy te, egy tudós, aki alaposan áttanulmányoztad a rabbik tantételeit, hajiasz arra, hogy bizalmat vess belé. Hát nem tudod, testvérem, hogy a Messiás egy jeles próféta, illusztrisabb, mint a Mózest követő összes próféta volt?! Gondolj csak bele, ha nem merünk bizalmat szavazni egy magát prófétának kiadó embernek, amennyiben az nem adja tanújelét kiemelkedő bölcsességnek, mennyivel kevésbé vehetünk komolyan egy üresfejű tudatlant, aki magáról azt hirdeti: ő a Messiás!” Maimonidész hasonlóképpen óv attól is, hogy egy adott eseményt a messiási megváltást beharangozó eseménynek fogadjunk el, amikor az valójában még be sem következett. ״Emlékezzetek rá, hogy még az egyiptomi rabság vége sem volt pontosan ismert, és egészen eltérő vélemények alakultak ki vele kapcsolatban.” Jóllehet, Isten a szentírásban annak időtartamát négyszáz évben rögzítette, nem volt egységes álláspont azt illetően, hogy vajon ez a négyszáz éves periódus mikor kezdődött el és mikor ér majd véget. Egy csoport például harminc évvel számolta el magát. ״Egy csapat izraelita elhagyta Egyiptomot, mert azt hitték, hogy a rabság ideje már lejárt. Az egyiptomiak utolérték és lemészárolták őket, és ettől fogva csak még jobban fokozódott a hátramaradt zsidókat súlytó elnyomás... Már most, ha ilyen bizonytalanság uralkodott az egyiptomi járom alól való felszabadulás időpontját illetően, pedig a rabság időtartama előre rögzített volt, mennyire sokkal nehezebb a végső megszabadulás dátumát meghatározni, amikor az addig hátralévő, egyre hosszabbra nyúló idő még a mi ihletett prófétáinkat is döbbent kétségbeeséssel töltötte el.” [Levél a jemeniekhez] Maimonidész tart tőle, hogy a zsidók elkövetkezendő nemzedékei ugyanabba a hibába eshetnek, mint őseik. Részben ez az oka annak, hogy Maimonidész ekkora energiát fektet a messiási eszménykép tisztázásába. Érzékeli, hogy fenségessége és nehézsége miatt a Messiás ideája nagyon sok kortársa szemében értelmetlenné üresedett. Szükségét érzi, hogy tisztázza ezt a fogalmat. A Bevezető a Chelekhez című munkájában Maimonidész így ír:
