Oberlander Báruch rabbi (szerk.): A héber nyelv és a héberek. Dunaparti haszid hétvége. 5776. ijár 12-14. 2016. május 20-22 - Zsidó Ismeretek Tára 30. (Budapest, 2016)
Történelem
62 Zsidó ismeretek tára alatt a hébernek új formája fejlődött ki, amit a tannák (a misnai bölcsek) irodalma őrzött meg számunkra, tovább örökítve az i.e. utolsó két-három évszázad hagyományát is. Tehát noha a héber ezen a területen megőrizte domináns pozícióját, az arámi szorosan ott járt a nyomában. A haláchikus fejtegetések közt a Talmud megőrzött kivételképpen egy arámi kifejezést is109 Joszé ben Joézertől, aki Dániel kortársa. A jogi formulákat, szerződéseket, válólevelet és efféléket arámiul fogalmazták meg. A Jeruzsálemből a tartományokba küldött hivatalos üzenetek nyelve is az arámi volt. A „Böjtnapok rendje” (Mögilát táánit), mely a Szentély pusztulása előtti időben készült, szintén arámi. Arról, hogy a babiloni diaszpórára milyen mértékben hatott az arámi, árulkodik Hilél gyakorlata, hogy bölcs maximáit rendre arámiul szerette formába önteni. A Tárgum, a Szentírás arámi változata Izráel „arámizálódásának” legkorábbi tanúja a Tárgum, az írás arámi változata. A Tárgum mint intézmény a második Szentély idejének kezdeteire tekint vissza az időben. A tannák már úgy beszélnek róla, mint a nyilvános Szentírás-olvasáshoz kötődő intézményről, rég megalapozott szokásról. De következtetetünk ebből arra is, hogy ha az írást az összegyülekezett köznép kedvéért a zsinagógában arámiul is fel kellett olvasni, akkor a tanításnak, Szentírás-magyarázatnak is nyilván arámiul kellett szólnia. Amikor a második Szentélyt elpusztították, s a nemzeti függetlenség utolsó maradványai is eltűntek, a zsidó nép új korszakába lépett, és gyakorlatilag arámit beszélő nép lett belőle. A diaszpóra egy kisebb része görögül beszélt, s az Arábiai-félszigeten lakó zsidó törzsek beszélték az arab egy formáját, illetve a különféle országokba elkerült zsidók egy töredéke a hébert is, a Palesztinában és Babilóniában élő tömegek az arámit beszélték. A későbbi zsidó történelem szempontjából jelentős népesség nyelve tehát ez volt, köreikben maradt fenn és fejlődött tovább a zsidó vallásjog, a hagyomány. A görögül beszélő zsidók közt egyre inkább elterjedt a kereszténység, a más nyelvet beszélők pedig nyom nélkül beolvadtak a körülöttük élők közé. 109 Édujot 8:4.
