Oberlander Báruch rabbi (szerk.): A héber nyelv és a héberek. Dunaparti haszid hétvége. 5776. ijár 12-14. 2016. május 20-22 - Zsidó Ismeretek Tára 30. (Budapest, 2016)
Történelem
46 Zsidó ismeretek tára A magánhangzó jelek 700 évesek A héber ma is azt az ábécét használja, amit számára alkottak, illetve egy közeli rokona számára. Mint minden más sémi nyelvé, a héber írás is csak mássalhangzókat jelöl (magánhangzókat nem). I.e. 700 körül alakultak ki a sémi nyelvek magánhangzó-jelölései számára szolgáló megoldások, többféle is, minden nyelvnek a maga sajátos magánhangzó-állománya számára. így bár a héber, az arámi, az arab és az amhara azonos mássalhangzó-állományt használ, a magánhangzókat mindegyik másképpen jelöli - természetesen a betűk formája is alakult a századok során, tehát ma az arab ábécé kevéssé emlékeztet ránézésre a héberre. Fontos tudni, hogy bár a magánhangzók jelölésére körülbelül 700 táján alakult ki a rendszer, sokkal régebbi hagyományt rögzít, amely a Sinai hegyénél történt kinyilatkoztatásra megy vissza. A tibérisási jelölést követjük Természetesen nem szólhatunk a héber ejtésről úgy, ha nem beszélünk a héber magánhangzókról előbb. Sokan nem tudják, hogy legalább háromféle magánhangzó-jelölési rendszert (a magánhangzójelek neve nökudot) találtak fel az idők során a héber számára, mindegyik a zsidó kultúra más-más központjaiban született meg. írásos dokumentumai vannak a „babiloni vokalizációnak” (Babilonban, a mai Irak területén alakították ki), a „palesztínai vokalizációnak” (a mai Izrael területén alakult ki) és a „tiberiasi vokalizáció” (Tiberiasban, a korszak fontos szentírási-tudományos központjában alakították ki). Ezek a rendszerek körülbelül azonos időben alakultak ki. A tiberiasi jelölés (ezt vették át később általánosan) hét különböző magánhangzójelet alkalmaz - ezek az általunk is ismert nökudot. A babiloni magánhangzó-jelölésnek hat különböző jele van, a palesztíani jelölésnek öt. A hagyományos szefárd kiejtés áll legközelebb a palesztínai rendszerhez, mert megkülönbözteti a pátáchoi (X) és a kámácoX (x). De nem különbözteti meg a szegolt (X) és a cérét (X). Hasonlóképpen nyilvánvaló, hogy a témáni jelölés a babiloniból fejlődött ki, mert az is hat jelet alkalmaz. Elképesztő, de igaz, hogy a témáni rendszert használó írnokok a babiloni nikudokat alkalmazták. Miért a tiberiasi az egyetlen olyan jelölés, amit ma is széles körben használnak? Mert ezt alkalmazzák a tiberiasi maszórák, és azokról az a közvélekedés, hogy a legautentikusabb források közé tartoznak.
