Oberlander Báruch rabbi (szerk.): A héber nyelv és a héberek. Dunaparti haszid hétvége. 5776. ijár 12-14. 2016. május 20-22 - Zsidó Ismeretek Tára 30. (Budapest, 2016)
Történelem
44 Zsidó ismeretek tára Történelem A héber kiejtés igaz története Seth Mandel rabbi írása alapján A kiejtés folyamatosan változik „Ef 03 gimilfnec wl keferuv uola vije, húg turchucat inige 30C03ÜC1 vola. ” A mai magyarban ez a mondat - a XII. századból való, ómagyar kori - értelmileg így hangzana: „És a gyümölcsnek oly(an) keserű volt a leve [=vize], hogy a torkukat felsebezte [=megszakasztotta].” Az akkori ejtésben körülbelül így hangozhatott ugyanez (fonetikai jelöléssel segítve ott, ahol szükséges): „Es az gyimilcsnek úl keseröü valá vize, hugy turkokát migé szakasztja valá.” Az egyik első szabály, amit a történeti nyelvészet hallgatói elsajátítanak, hogy minden beszélt nyelv a szüntelen változás állapotában van, csak ennek a változásnak a sebessége és jelentősége tér el korszakról korszakra. Minden nyelv változik: a hangjai, a morfológiája (a szavak alakja), a szintaxisa (mondattana: ti. ahogyan mondatot alkotnak a szavai), sőt még a hangsúlyozás is. Az anyanyelvi beszélők általában tudatában vannak, hogy a nyelvüket nem csak egyféleképpen beszélik, hanem nyelvjárásai vannak. Ha egy erdélyi beszélő azt mondja: „tészta”, a budapestieknek esetleg gondot jelent megfejteni, hogy ez a szó itt „süteményt” jelent, de magát a szót érteni fogják, a románból származó „akcident” hallatán viszont nem biztos, hogy felismerik a „baleset” jelentést, még ha a kiejtést értik is. így van ez más nyelvek esetén is. Ennek az elvnek számos folyománya van. Az egyik, hogy minél több idő telik el, annál nehezebb megérteni egy nyelv régebbi formáit. Másik következmények, hogy az a nyelv, amelynek beszélői elkülönülnek egymástól, szét fog fejlődni, először két dialektussá, aztán idővel önálló két nyelvvé. A beszélt latin így vált szét számos újlatin nyelvvé, lett belőle portugál, spanyol, francia, olasz és román például.
