Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Háború és béka - Zsidók és a katonaság. Dunaparti haszid hétvége. 5775. cheshvan 7-9. 2014. október 31-november 2 - Zsidó Ismeretek Tára 27. (Budapest, 2014)
Zsidó jog és etika: zsidók a Zsidó Állam seregében
92 Zsidó ismeretek tára rai bölcsek közt vita van afelől, hogy vajon a károkozótól igényelhető-e az „elvesztett haszon” (sevet), azaz mondjuk az a haszon, amit az állat mint teherhordó hajtott volna a gazdájának, vagy efféle. A Svut Jáákov mindazáltal úgy ítél, hogy afölött, amit a károkozó fizet jóvátételképpen az állat értékében bekövetkezett esetleges csökkenésért, fizetnie kell, éspedig minden vélemény szerint, az állat táplálásáért, amíg felgyógyul. A Svut Jáákov szerint az állat tartására felgyógyulása idején szolgáló költségek közvetlen kárnak számítanak, nem pedig közvetettnek, s a károkozó felelős értük. Ebből következik, hogy az olyan költségek, melyek egy jövedelemtermelő ingatlan fenntartásával járnak, például ingatlanadó, biztonsági őrök fizetése és effélék, ráterhelhető például egy gyújtogatóra, azon idő alatt, amikor az ingatlan nem tudott jövedelmet termelni miatta tulajdonosának. Ebből azonban nem következik szükségképpen, hogy az, aki lemond egy esküvőt, az szintén felelőssé tehető ilyen károkért. Általában a háláchá elismeri a kárfelelősséget, de csak akkor, ha a kár valamely cselekedet közvetlen következménye. A tétlenség vagy a nem cselekvés, amely azután anyagi veszteséggel jár, általában nem perelhető. Egyes bölcsek szerint kivételt jelent e szabály alól az az eset, amikor valaki megakadályoz mást abban, hogy tulajdonát vagy pénzét használja (mövátel kiszo sei chávéro). A Mordecháj szerint88 az, aki megakadályoz mást annak a saját pénzéhez való hozzáférésben, kártérítésre köteles az elvesztett profitért, amennyiben a tulajdonosa hasznot húzó tőkeként kívánta volna használni fel. Hasonlóképpen, a Römá188 189 úgy ítélkezik, hogy aki letétbe helyez pénzt, majd visszakéri a letétjét, hogy nyereség termelő tőkévé tegye, kereskedjen vele, de az, akinél elhelyezte, nem adja neki rögtön vissza, felelős lehet az elmaradt profitért. Ezek szerint a bölcsek szerint tehát mondhatjuk, hogy a rendezvényszervező cég tulajdonosa előállhat az igénnyel, miszerint azzal, hogy a megrendelő nem mondta le időben a szolgáltatást, valójában lehetetlenné tette, hogy szolgálatait más megrendelőnek ajánlja fel. Persze a tulajdonosnak be kell mutatnia, hogy valóban lettek volna más jelentkezők. 188 Bávákámá 125. parag. 189 Chosen mispál 292:7.
