Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Háború és béka - Zsidók és a katonaság. Dunaparti haszid hétvége. 5775. cheshvan 7-9. 2014. október 31-november 2 - Zsidó Ismeretek Tára 27. (Budapest, 2014)
Zsidó jog és etika: zsidók nem-zsidó seregben
Katonai szolgálat a kelet-európai rabbinikus irodalomban 59 sebesülten a földre hullott, de az ellenfelét is eltalálta a golyó. Apja tisztán hallotta az elzuhanó másik katona szájából, hogy azt kiáltja: „Smá Jiszráél!” Az a tudat, hogy zsidó testvérét ölte meg, soha nem múló fájdalmat jelentett az édesapja számára.10 ’ Az első világháború után, midőn sokakat foglalkoztatott a háború szörnyűségeinek iszonyatos léptéke, Zeév Wolf Leiter rabbi bátran szembenézett a „zsidó zsidó ellen” súlyos érzelmekkel terhelt kérdésével. Leiter rabbi Josephus Flavius egy történetét idézi fel, melyben zsidók kényszerülnek hadat viselni zsidó hittestvéreik ellen, és ez, írja Josephus, „ellene van a mi hitünknek”. Leiter rabbi hivatkozik a 13. századi Orzáruára103 104 is, amely foglalkozik az olyan ellenség ellen való hadviselés jelentette haláchikus problémákkal, amely ellenség sorai közt zsidók találhatók. Talán mert közvetlenül az első világháború vége után ír, mikor az ellenségeskedések megszűntek, Leiter rabbi megengedheti magának, hogy célba vegyen egy mások által elkerült kérdést, s ezzel kapcsolatban, mint mondtuk, azt írja: „Nem találtam meg ennek a kérdésnek világos elemzését a rabbinikus forrásokban.”105 A háború nem zsidó „mesterség” Platón az Állam című munkájában106 kijelenti, hogy szerinte az ideális államban azon férfiak és nők, akik a csatatéren harcolnak, nézőként magukkal viszik gyermekeiket, hogy azok megfigyelhessék a történteket, és megtanulhassák „ezt a mesterséget, mely olyan, mint a többi”, s megismerkedjenek jövendő feladataikkal. Aki a jövőben harcos lesz, mondja Platón, már gyermekkorban kell hogy hadviselést lásson. 103 Evelyn Rubin egy négyszemközti beszélgetésünk során (2003. november 19.) közölte velem, hogy ez az eset a verduni csatában történt meg, s mélyen megragadt az emlékezetében, mert édesapja gyakran felidézte, mikor ő még kislány volt, és a halála után édesanyja is sokszor visszatért rá, s hogy az ő férje mennyire mélyen megbánta, és mennyire fájlalta, hogy zsidó felebarátját ölte meg. 104 Ávodázárá 1. fejezet 132. 1 5 Bét Dávid responsum, I, 71. fej. Bár a Bét Dávidban kiadott responsumon nincs dátumjelölés, egy korábbi változatának kézirata a rabbi fiának, Abba Leiter rabbinak a tulajdonában van, s a dátuma 5684. tévét 9. (1923. december 17.). 106 V, 466.
