Oberlander Báruch rabbi (szerk.): Háború és béka - Zsidók és a katonaság. Dunaparti haszid hétvége. 5775. cheshvan 7-9. 2014. október 31-november 2 - Zsidó Ismeretek Tára 27. (Budapest, 2014)
Liturgia
Hay int Halevy Donin: Látogatás Isten Házában 123 Az ámidá közben szükséges megfelelő meghajlást a következőképpen tegyük: a báruch mondásakor hajlítsuk be kissé térdünket, az átá szónál pedig hajoljunk meg derékból. Az Ádonáj kimondásakor pedig ismét álljunk egyenesen. Ha valakinek nehezére esik a meghajlás végrehajtása az előírt módon, elegendő ha meghajtja fejét vagy kissé előredől. Leborulás A valaha gyakori testhelyzet, a leborulás, napjainkban meglehetősen ritka. A térdepelés szinte teljesen hiányzik a zsidó imarendből, kivéve amikor a lebomlás részeként tesszük. Jelenleg csupán a nagy ünnepek idején borulunk le, Rós Hásáná napján egyszer, és Jóm Kipur napján négyszer. Ezeken a napokon akkor teszünk így, amikor a Muszáf Ámidá ismétlésekor elmondjuk az Álénu-t, illetve Jóm Kipurkor az ávodá (a Szentélyben tartott istenszolgálat leírása) alatt háromszor. Hajlongás A hajlongás talán a legelterjedtebb és leginkább a zsidó imarendhez társított mozdulatok egyike, annak ellenére, hogy a zsidó törvények ezt nem írják elő, s még csak nem is általában javasolt szokás. Vannak, akik csak kissé hajlonganak imáik elmondása közben, míg mások testük gyors és szinte túlzott mozgásával teszik ugyanezt. S megint mások, köztük nagy és jámbor zsidók, szinte mozdulatlanul imádkoznak. Abudráhám szerint a hajlongás a Zsoltárok egyik verssorát idézi275: „Minden testrészem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint Te, Örökkévaló”. A chászidizmus megalapítója, Jiszráél Báál Sém Tov rabbi (1698-1760) úgy vélte, hogy megértéssel kell fogadnunk a túlzott hajlongást. „Ha fuldoklót látunk, aki kétségbeesetten hadonászik karjaival és dobálja testét, hogy szorult helyzetéből szabaduljon, aligha gúnyolódunk akár rajta, akár mozdulatain. Ugyanígy nem szabad gúnyolódnunk olyan személyen sem, aki imái elmondása közben hajlong, 275Zsoltárok 35:1.
