Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Rabbik, bírák, próféták. Dunaparti haszid hétvége. 5774. ijár 9-11. 2014. május 9-11 - Zsidó Ismeretek Tára 25. (Budapest, 2014)
Bírák és rabbik a Bibliában
76 Zsidó ismeretek tára Elisá magánéletéről úgyszólván semmit nem tudunk. Valószínűleg gyermek volt, amikor a rómaiak elfoglalták Jeruzsálemet, és Jávne vált a szellemi tevékenység központjává. Ákivá, Ben Ázáj és Ben Zomá társaként a harmadik tanaitanemzedék tagjának számított. A rossznyelvek szerint már akkor is „görög zenét” hallgatott odahaza, amikor a tanházban tanított, sőt „amikor fölkelt helyéről a tanházban, eretnek iratok hullottak ki az öléből”, vagyis titokban már akkor is gnosztikus tanokkal foglalkozott. Nem lehetetlen, hogy az első keresztények is megkömyékezték, mint idős mesterét, rabbi Eliézert. A zsidóságtól való eltávolodása és az elnyomó hatalomhoz való közeledése valószínűleg fokozatosan történt meg. A Babilóniai Talmud ezt képletesen úgy írja le, hogy négy bölcs merészkedett be a titkos tanok kertjébe, hogy a teremtés titkait megismerje: Ákivá, Ben Ázáj, Ben Zomá és Elisá. Ákivá „épségben ment be, és épségben jött ki”, vagyis a titkos tanok filozófiája nem volt ártalmára. A két fiatal tanítvány közül az egyik „bekukucskált és megütötte magát” - vagyis elborult az elméje -, a másik pedig „bekukucskált és meghalt”. Elisá „megnyirbálta a palántákat”, és rossz útra tért (Chágigá 14b.). * * * A Babilóniai Talmud, a Jeruzsálemi Talmud és a párhuzamos Midrásirodalom különbözőképpen írja le Elisá rossz útra térését. A Babilóniai Talmud szerint mindössze a micvák elhanyagolása és az élvezetek hajszolása - a zenehallgatás, a ledér nők társasága - írható a rovására. A Jeruzsálemi Talmud, amelynek szerzői időben és térben is közelebb voltak az eseményekhez, szigorúbban ítéli meg Elisát. Bölcseink igyekeztek megérteni - ha megbocsátani nem is - az eretnekké válás mozgatórugóit. Az egyik forrás szerint Elisá hite akkor rendült meg, amikor meglátott egy embert, aki az anyamadár szeme láttára kivette a fiókákat a fészekből. A Tóra ezt tiltja: előírása szerint az anyamadarat el kell hessenteni, ha fiókáit vagy tojásait el akarjuk venni: nem szabad fájdalmat okozni neki. Az az ember fölmászott a fára, megszegte a Tóra előírását, és baj nélkül lemászott. Máskor egy másik embert látott Elisá, aki szintén fölmászott egy madárfészekhez. Ez elhessentette az anyamadarat, mielőtt kivette volna a fiókákat, de amikor lemászott, megmarta egy kígyó, és szörnyethalt. Elisá megdöbbent: hiszen a Tóra hosszú életet ígér annak, aki betartja a parancsolatot, és megkíméli az anyamadarat a fájdalomtól! Ekkor veszítette el hitét — mondják bölcseink -, és ekkor fogant meg benne a tagadás gondolata...
