Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával. 5768. chesván 21-23. 2007. november 2-4 - Zsidó Ismeretek Tára 13. (Budapest, 2007)
Zsidó történelem
Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával - 2007. november 2-4. 84 lőzve is itt azt, hogy annyi reformok után, melyek a szidok vallásában egy idő óta történnek, talán az idő távol nincs, melyben az iránt is változások fognak történni. Uo. 39.1. A pesszimista emancipációs nézet ״Nemzetiség, kifejtett nemzetiség nélkül nekem, megvallom, minden más progresszió nem kell, erre állítok mindent, a nélkül mondhatom, egy zagyvalék nép - melynek talán több pénze lesz - leszünk, a dögbőröket ta- Ián drágábban el adhatjuk stb., de ez engem nem mozdít; mindenekelőtt áll hűség a fajtámhoz. Új bizonyságát adja a magyar tágkeblűségének, miszerint néha bizony éppen azon helyzetbe teszi magát, mint az, ki maga alatt vágja az ágat, és anélkül, hogy észrevenné, vízbe esik, s később megbánja a dolgot. [... ] Az angol nemzet ugyanis ellibertálhatta a zsidó fajt, mert ha például én egy palack tintát öntök egy nagy tóba, azért a víz nem romlik el, és mindenki ártalom nélkül megihatja a nagy angol elemben a zsidó transeát; ugyanez áll Franciaországra nézve is; de ha a magyar levesbe az ember egy palack tintát önt, megromlik a leves, és azt meg nem eheti az ember; de más példát hozok fel: ha egy bárkában ülök, és abban van gyérmekem és más gyermeke, és ha a bárkába bejő a víz, s előttem apodictice áll, hogy ezen két gyermeket benn nem tarthatom, az igaz, ha a magamét lököm ki, és a másikat benn tartom, azt az újságban fogják hirdetni, de biz én a magam gyermekét konzerválom, és a másikat kilököm. E tekintetben tehát a liberalizmus egyenesen a nemzetiség rovására történik, és ez nem vélekedés, mert apodictice szám szerint be lehet bizonyítani, hogy minden ilyféle kedvezés csorba a nemzetiségre nézve. Tehát annak, ki a nemzetiséget őszintén pártolja, lehetetlenség most oly elemnek, melynek több intelligenciája, több szorgalma van, a nemzetiség rovására kedvezést nyújtson.” Széchenyi István a főrendi tábla 1844. október 1-jei ülésén
