Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával. 5768. chesván 21-23. 2007. november 2-4 - Zsidó Ismeretek Tára 13. (Budapest, 2007)
Zsidó történelem
Dunaparti hétvége a Pesti Jesivával — 2007. november 2-4 78 elnyomatással fenyegette Izraelt. Ez az időszak kiválóan alkalmas volt az álmessiás megjelenésére. Josephus írásaiból és a Talmudból kitűnik, hogy a jeruzsálemi Nagy Templom lerombolása előtti században egész sereg álmessiás lépett fel s talált folyton követőre; ezek valamennyien a Rómától való megszabadítást ígérték a zsidó népnek. Josephus különösen jól látja az álmessiások alantas szerepét, s hogy a népet félre-vezetik, becsapják, fanatizálják, a békét megbontják, őrültekhez méltó újításokat akarnak s mindezt az isteni küldetés ürügye alatt. Ilyen volt például Theudas, akit keresztre feszíttetett a római helytartó, de rajta kívül még sokat említenek Josephus és a Talmud. Más típus volt Menáchem ben Judá, a zeloták, azaz a zsidó nemzeti-párt feje, aki Herodes ellen hadsereget szervezett, mely már Jeruzsálem elővárosát is elfoglalta, amikor egy másik zelota megölte. Még kiválóbb típus azonban például Bár-Kochbá, a zsidóság egyik legnagyobb nemzeti mozgalmának katonai vezetője, aki Hadrián császár alatt Rómát igen nagy mértékben foglalkoztatta, s akit Rabbi Ákivá - a forradalom leveréséig, Bár kochbá haláláig - ״Messiás királyinak nevezett. A szabadságharc irtózatos vérbefojtása alkalmával ő is elpusztult s vele együtt messiási hite is. A római kor és a keresztes hadjáratok Ezek után, hosszú ideig nem jelentkezett egy álmessiás sem, de jellemző, hogy a római birodalom végső zavarában, 440 körül vártak egy messiást, aki meg is jelent Kréta szigetén s magát Mózesnek nevezte, de ez közönséges csaló volt. A keleten, a mohammedánok közt élő, illetve a karaita zsidóságnak több álmessiása volt. Ezek közül jelentékeny volt 720 körül Szíriában egy Szeróné nevű, aki a fanatikus Omár kalifa ellen irányította mozgalmát s válaszul annak kényszertérítéseire, ő egyenesen ki akarta űzni a mohammedánokat. Jelentős mozgalma Spanyolországba is eljutott s ott is messiásnak tartották. Azonban Szeréné vallási újító is volt s a rabbinikus intézkedésekkel ellentétbe jutott, főleg a házassági törvénykezésnél. Ezért letartóztatták, s a kalifa kiadta a zsidóknak ítélkezésre, de más baja nem történt, csak az, hogy nevetségessé tette magát és szektáját, mely megszűnt. A keresztes hadjáratok is kedveztek az álmessiásoknak: 1087-ben Franciaországban, a XII. században pedig Cordovában és Fezben léptek fel ilyenek. Ezekről még Maimonidesz is említést tesz. Nevezetesebb volt ezeknél Dávid Alroy szintén a XII. században, aki Perzsiában élt és saját népszerűségén kívül a kalifátus gyengeségét is kihasználta. Rendkívül érdekes, hogy ennek az álmessiásnak a fegyveres mozgalma gazdasági eredetű volt s a zsidókat sújtó igazságtalan fejadó eltörlésére irányult.
