Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Pilisi hétvége a Pesti Jesivával. 5766. Elul 22-24. 2006. szeptember 15-17 - Zsidó Ismeretek Tára 11. (Budapest, 2006)
Zsidó filozófia
Pilisi hétvége a Pesti Jesivával - 2006. szeptember 15-17. 58 szándékkal végrehajtva. Az áldás az egész közösségre száll, ebből minden egyén elnyeri a maga részét. Az isteni áldás olyan, mint az eső: egy egész vidékre kiteljed, ha az a vidék egészében megérdemli. Esetleg van ott olyan egyén is, aki nem érdemli meg, de az is kegyelemben részesül a többség közbenjárására. Ezzel ellentétben nem kap esőt egy vidék, ha az egésze nem érdemli meg, még ha netán vannak is ott olyan egyének, akik azt megérdemelnék. Ezek sem kapnak (esőt), mivel az a többségtől meg lett tagadva. Ezek az Ő evilágra vonatkozó törvényei. Az ilyen személyek számára a túlvilági jutalom az Ő kezében van. Sőt ezen a világon is gazdagon kárpótolja és (számos bajtól) megmenti őket, eltérően szomszédaiktól, de csak kevesen kerülhetik el teljes egészében az általános büntetést. Aki csak önmagáért imádkozik, az olyan, mint aki csak egyedül csak saját házával szeretne megmenekülni, ezért nem hajlandó a város lakosaival együtt dolgozni a város falain, következésképp sok lesz a kiadása, és mégis állandó veszélyben marad. Aki csatlakozik a közösséghez, annak kevés lesz a kiadása, mégis biztonságban érezheti magát, mivel amire nem képes az egyik, azt pótolja a másik. A város így lesz a lehető legtökéletesebb, lakosai mint így nyerik el csekély ráfordítással az áldásait, igazságban és szövetségben. Ezt a közösség érdekében való kiadást nevezi Platón a ״közös résznek”.86 Bárhogyan is hanyagolják el az egyének a közös részt, mégis ennek a révén boldogul az a közösség, amelyiknek ők is a részei, és amelyikről esetleg azt hihették, hogy annál (egyénileg) jobban boldogulhatnak. Az ilyen ember hibát követ el az egésszel szemben, de még nagyobb hibát követ el önmagával szemben. Az egyén a közösségében olyan, mint a testrész a test egészében. Ha a kar megtagadná a vért, amikor szükség van érvágásra, akkor elpusztulna a test és annak pusztulásával, együtt elpusztulna a kar is. Az egyénnek el kell viselnie a bajt, sőt a halált is a közösség érdekében. Amire az egyénnek a leginkább kell ügyelnie, az az, hogy a ״közös részt” megfizesse, ne feledkezzen el róla. Miután erre okoskodással nem lehet rájönni, ezért Isten kötelességnek szabta meg a tizedet, a papi ajándékokat, az áldozatokat és a többit. Ezek a ״közös részek” a vagyonból. (És valójában spirituális szinten ezekhez) a cselekedetekhez tartoznak a szombatok, az ünnepek, az elengedés esztendejei, a jóvei évek és az ezekhez hasonlók is. Illetve beszédbeli kötelezettségek: az imák, az áldások, a dicsőítések. A tulajdonságokhoz a szeretet, az (Isten)félelem és az öröm. 86 Platón: Állam
