Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Pilisi hétvége a Pesti Jesivával. 5766. Elul 22-24. 2006. szeptember 15-17 - Zsidó Ismeretek Tára 11. (Budapest, 2006)
Zsidó filozófia
Pilisi hétvége a Pesti Jesivával - 2006. szeptember 15-17. 52 elnyerje a túlvilági (életet). Hiszen minél több jót tesz, a túlvilági javaknak annál magasabb fokát nyeri el. Az az ember azonban, aki magas szintet ér el úgy, mint például Chánoch - akiről mondatott: ״És járt Chánóch Istennel”78 - vagy mint Élijáhu, aki mindentől megszabadult, hogy elkülönülhessen az angyalok társaságával. Az ilyen nem érzi magát elhagyottnak egyedüllétében és magányában, hanem inkább a tömegben szorong és elhagyatott, mert nélkülözi az őt az evéstől és ivástól megszabadító égi királyság látványát. A hozzá hasonlóknak való a tökéletes magány, de ők talán még a halált is kívánják, ha elérték azt a végső fokot, ami után már nincs további, amire még vágyni lehetne. Habár a tudósok és a filozófusok is szeretik az egyedüllétet, ami azért szükséges a számukra, hogy gondolataik tiszták lehessenek, következtetéseikkel helyes konklúziókra jussanak és világos tudásra tegyenek szert ott is, ahol még kételyeik voltak. Ennek ellenére ők is akarnak időnként találkozni tanítványaikkal, ösztönözve őket a kutatásra és a tanulásra. Ők olyanők, mint azok, akik átadják magukat a vagyon gyűjtésének, és nem szeremek másokkal foglalkozni, mint csak azokkal, akik velük kereskednek és velük együtt gazdagodnak. Ezt a fokot érte el Szókratész és a hozzá hasonlók. Ezt a különleges szintet azonban (legyen az a próféták vagy akár a filozófusok szintje) ma reménytelen, hogy bárki is elérje. De bizony amikor az Istenség a szent földön, a prófétaság fölvételére kész nép között lakozott, akkor voltak olyan természetű emberek, akik nem teljesen magányosan, hanem a hozzájuk hasonlókkal összejőve elvonultak a pusztába és egymást segítették a Törvény megismerésében, valamint olyan cselekedetek végrehajtásában, amelyek közelebb vitték őket a szentség és a tisztaság rangjához. Ők azok, akiket ״próféta-ifjak”-nak neveztek. Ma azonban, az az ember, aki ebben az időben, ezen a helyen és nép között - ahol nincs nyilvánvaló látomás,79 és az ismeret oly kevés illetve nincs olyan természetes tudás sem, amilyet az ember maga szerez meg remetei magányában. így hát, aki ma így viselkedik, az csak gyötrődik, és testi-lelki betegséget hoz magára. Látszani fog rajta a betegség nyomomsága, amelyet vélhetnénk, a szerénység és a kicsiség alázatának, de valójában az ilyen ember olyan lesz, mint aki börtönben van, börtöne miatt nyugtalankodva gondol az életre és magánya miatt nem az öröm jele, mutatkozik rajta. 78 !Mózes 5:24. 79 !Sámuel 3:1.
