Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Pilisi hétvége a Pesti Jesivával. 5766. Elul 22-24. 2006. szeptember 15-17 - Zsidó Ismeretek Tára 11. (Budapest, 2006)
Zsidó filozófia
Pilisi hétvége a Pesti Jesivával - 2006■ szeptember 15-17. 46 az arcvonásokra vagy a lábakra, s (ennek alapján) különböző típusokba sorolják az embereket, olyan ismérvek szerint, amelyeket csak az ismer, akinek ez a mestersége. Ugyanez áll az ékszerészek mesterségére is, akik ékkövekkel, gyöngyökkel és egyéb effélékkel foglalkoznak, amelyeket csak a szakértő ismerhet alaposan. S általában minden fimon müvességre az a jellemző, hogy a hozzá nem értő előtt sok hibája rejtve marad, ám a szakember számára nyilvánvaló. Miután a finom mesterségek esetében a fent leírt helyzetet találtam, egyre inkább arra a meggyőződésre jutottam, hogy a lelkek hibái a bűnök és gonosztettek még akkor is, ha az embereknek nem tűnnek fel, hiszen érzékeikkel ezt nem foghatják fel, alkotójuk számára (mindenképp) nyílvánvalóak, hisz Ő teremtette és hozta őket létre. S ez azért van, mert a lélek tiszta szellemi szubsztancia, tisztább, mint a csillagok vagy az égi szférák szubsztanciája, s mi érzékeinkkel nem foghatjuk fel. Hogyan ismernénk tehát azt, amit hatással lehet e szubsztanciára, vagy zavarhatja? Ám Teremtője, (aki) egyben az égitestek Teremtője, ismeri mindezt, ezért használja a Szentírás ilyen értelemben a csillagok és az eget a lélek két példázataként, mikor így szól: szemében még a csillagos sem fényesek {Jób 25:5.), valamint: a menny sem elég tiszta szemében {Jób 15:15.). A vétkek és a jócselekedetek ״feljegyzése” Azt is írja (a lélekről) a Szentírás, hogy olyan fénye van, mint egy lámpásnak, amely minden rejtett helyre és zugba bevilágít, s minden elkendőzött dologra fényt vet: Az ember lelke az Úrtól kapott mécses, égészén átkutatja a test belsejét {Példabeszédek 20:27.). S azt is mondja, hogy mintha olyan tűz lenne benne, mint a kemencében, amely megolvasztja és megtisztítja az aranyat és az ezüstöt: Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztó kemence, / de a szívek vizsgálója az Úr {Példabeszédek 17:3.) S azt mondtam: milyen érdekes, hogy az ember kétféle ételt ehet: tisztát és tisztátalant, s mindkettőt táplálónak találja, kétféle (módon) hálhat együtt valakivel: az egyik (mód) megengedett, a másik tiltott, mindkettőben örömét leli és úgy tűnik neki, mintha (a két dolog) ugyanaz lenne. Ám a hozzáértő különbséget tesz a kétféle hatás között, amely (az ember) szellemét éri, amint ez már (fentebb kifejtettük, erről mondja a szentírás: Minden útját helyesnek tartja az ember, / de az Úr vizsgálja meg a szíveket {Példabeszédek 21:2.). Ezenkívül arra is rájöttem, hogy amennyiben a lélekben a jó cselekedetek vannak túlsúlyban, ettől (a lélek) megtisztul és fénnyel telítődik, amint a Szentírás mondja: (...) és életem a világosságban gyönyörködjék {Jób 33:28.), valamint: (...) és ráragyog az élők világossága {Jób 33:30.). Ám
