Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Pilisi hétvége a Pesti Jesivával. 5765. Áv 28-30. 2005. szeptember 2-4 - Zsidó Ismeretek Tára 9. (Budapest, 2005)
Chászid filozófia
65 Chászid filozófia ját lelke iránt? Már maga ez a körülmény is szánalmat kell, hogy ébresszen ebben az emberben, hiszen ezek szerint a lelke olyan állapotba került, mint egy amputált végtag, amelynek meglétét már egyáltalán nem érezzük. A szánalomnak azonban olyan ereje van, hogy amennyiben ez a gondolat végül mégiscsak részvétet ébreszt az illetőben, még lelkének ״amputált tagja” is ״visszakapcsolódik” hozzá. A feliángolás érzésének hosszú távú megtartása Van még egy dolog, amelyet szem előtt kell tartanunk. Még ha valaki meg is vizsgálja cselekedeteit a fentebb ismertetett módon, és rá is talál magában elveszettnek hitt istenszeretetére - a felszínre hozván, hogy megtapasztalja azt, mint cselekedeteinek indítékát -, az ennek eredményeképpen feltáruló isteni nem fogja tartósan körülvenni az illetőt, ha az nem gondoskodik megfelelő környezetről, valamiről, amiben, úgymond, tarthatja azt. Arról is gondoskodni kell, hogy az inspiráció, amelyért az illető olyan keményen megdolgozott, ne váljon szép lassan - visszatérvén a mindennapi élet megszokott kerékvágásába - semmivé. Ez a ״tároló edény”, amely megtartja és megőrzi az emberben az isteni ihletet, nem más, mint maga a Tóra, amint maga is mondja13: ״...megkeresem, akit lelkemből szeretek... Megragadtam, nem is engedem el, míg be nem vezetem anyám házába, szülőmnek szobájába.” A zsidó filozófia magyarázata szerint az ״anyám háza” és a ״szülőmnek szobája” héber kifejezések az írott Tanra (a Szentírás) és a Szóbeli Tanra (a zsidó tudomány egész korpusza, amely hagyományosan a Szentírásból lett kifejtve) utal. Mindez azért van így, mert a háznak vagy szobának a feladata az, hogy körülvegyen, körülzárjon, hogy tartalmazza - szélesebb illetve leszükítettebb értelemben - azt, ami benne van, a mi kontextusunkban pedig ezek a kifejezések misztikus utalások arra a módra, ahogyan a tóratanulás és a micvák megtartása maguk is ״edényekként” viselkednek, amelyek minden egyes zsidóban ״tartalmazzák, tárolják” Isten fényét. A tanulás valamint az írott és a Szóbeli Tan gyakorlása, megtartása révén az ember gondoskodik arról, hogy az az isteniség, amelyet sikerült felszínre hozni magában, vele is marád; s mi több, ennek révén képes lesz a spirituális fejlődésre, képes lesz arra, hogy egyre magasabb és magasabb szinteket valósítson meg Istennel való kapcsolatában. 13 Énekek éneke 3:2-4.
