Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Pilisi hétvége a Pesti Jesivával. Holocaust megemlékező jogtudományi konferencia. 5764. Elul 24-26. 2004. szeptember 10-12 - Zsidó Ismeretek Tára 7. (Budapest, 2004)
Chászid filozófia
Pilisi hétvége a Pesti Jesivával - 2004. szeptember 10-12. 58 kai világunk fő jellemzőjét: a létezés nem csupán saját létének tükrében határozható meg, hanem egy magasabb igazság megvilágításának fényeként. A fény egyrészt az Örökkévaló tiszta megnyilvánulása, másrészt pedig metafora, amely értelmünk és más képességeink által lehetővé teszi, hogy az Örökkévaló útjait megtapasztaljuk. Ez az isteni fény egyrészt az Örökkévaló leglényegét tükrözi, másrészt két energia formájában nyilvánul meg: mint határtalan fény és mint körülhatárolt fény, amely véges létbe záródik. Még ez utóbbi formájában is, létünket meghatározó ״edényekbe” zárva, megtartja felsőbb, transzcendens tulajdonságát, tükrözve forrásának esszenciáját. Az Örökkévaló szempontjából, az ״edény” és a ״fény” ugyanannak az isteni energiának két formája. A mi szempontunkból azonban két különböző, sőt ellentétes erőnek tűnnek. Számunkra ez a különbség a test és a lélek különválásának tetszik. Ez a feszültség estik a ״fény” és az ״edény” újraegyesítése által oldható fel, testünk és lelkünk újraegyesítésével, és ez egy harmadik dimenzió, az Örökkévaló behozatalát teszi szükségessé. Amikor a lélek egyesül a testtel, akkor nyeri el azt a képességét, hogy beteljesítse küldetését a fizikai világban. Mivel világegyetemünk valamennyi eleme az isteni egy-egy árnyalatát tükrözi vissza, testünk és lelkünk egyesítésével olyan egységet teremtünk, amely terjedésbe kezd az egész világon. Ez az a kihívás, amelyre mindannyiunknak felelni kell: az újraegyesülés az Örökkévalóval, melynek első lépése nem más, mint annak tudatosítása, hogy az Örökkévaló felettünk és rajtunk túl áll, és végül azáltal, hogy az Örökkévalót beemeljük életünkbe. Amikor érzékenységünket a bennünk lakozó spirituális erőkhöz emeljük, megtanuljuk, miképpen szeressük a másikat anélkül, hogy egyikünk is megalkuvásra kényszerüljön. Az emberek között fennálló különbségek mellett észrevesszük azokat az közös szálakat, melyek összefűznek bennünket. Immár nem önös érdekeink prizmáján átszemléljük a világot, hanem egyre mélyebbre hatolunk saját lényünkbe és felfedezzük a bennünk rejtőző fényt, amely lehetővé teszi az emberiség különbözőségében rejlő harmónia kibontakoztatását. Ez az egység jelen lesz minden cselekedetünkben. Az elfogyasztott étel átalakul energiává, amely arra sarkallja lelkünket, hogy beteljesítse isteni küldetését. Az emberek, kikkel találkozunk, lehetőséget adnak jó cselekedet megtételére. Ha minden egyes cselekedetet és anyagi tárgyat gázló kőnek tekintünk, melyek egy jóval spirituálisabb tartományba vezetnek, egyre közelebb jutunk világunk meghatározó forrásához és ahhoz, hogy felfedjük az ״edényekben” rejlő fényt. így mind a magunk, mind az Örökkévaló szempontjai szerint egyesülünk az istenivel. Olyan módon gyakoroljuk az erényt és a szeretetek
