Oberlander Báruch rabbi - Köves Slomó rabbi (szerk.): Pilisi hétvége a Pesti Jesivával. Holocaust megemlékező jogtudományi konferencia. 5764. Elul 24-26. 2004. szeptember 10-12 - Zsidó Ismeretek Tára 7. (Budapest, 2004)
Zsidó jog és etika
27 Zsidó jog és etika Ugyanakkor más helyeken a Tóra engedélyezi az emberi orvoslást: A ״ha férfiak civódnak, és egyik megüti a másikat... [a kártérítésen túl kötelessége, hogy] gyógyítsa” idézet23 alapján a Talmud azt mondja24: ״Az orvos fel van hatalmazva a gyógyításra”. Ezeket az ellentétesnek tűnő idézeteket lehetne úgy is értelmezni, hogy különbség van a másik ember által okozott sérülés és az égből jövő betegség között. Ugyanis az ember által okozott sérüléssel lehet emberhez fordúlni gyógyulásért, de nem így az isteni betegségnél, amelyet csak Isten vehet vissza25. A rabbi és orvos Ábrahám Ibn Ezra (1089-1164), más megoldást talál: ő különbséget tesz belső és külső betegségek között. Míg a külső sérülésekét ember gyógyíthatja, ״a belső - emberi szem elől rejtett - betegségeket csak az Isten gyógyíthatja”26. A legtöbb kommentár27 arra az álláspontra helyezkedik, hogy bármely fajta betegség, vagy sérülés esetén nem elég Istenhez fohászkodni, hanem igenis orvoshoz kell fordulni. Az a bírálat pedig, mellyel a Biblia Ásza királyt rótta meg, csupán azt veti Ásza szemére, hogy egyáltalán nem bízott Istenben, hanem csak kizárólag az orvosi segítségben, miközben a hívő ember számára az orvosi segítség mellett a legnagyobb reményt Isten áldása adhatja28. 23 2Mózes 21:19-20. 24 Bává Kámá 85a. Lásd Rási uo. 25 Jewish Medical Ethics 29. oldal 30. lábj. De a Toszáfot (Bává Kámá 85a. Sönitná címszó alatt) szerint a ״gyógyítsa” magában foglalja az isteni betegségeket is. 26 Lásd kommentárja a 2Mózes 21:19-hez. 2 Möcudát Dávid 2Krónikák-hoz; Rabbi Jóéi Szirkesz: Bajit Chádás (Báchi) Jore Déá 336. 28 Érdekes, hogy a Talmud (Pszáchim 56a.) említést tesz az úgynevezett orvosságok könyvéről, melynek Chizkijáhu király általi elrejtését pozitív fényben tünteti fel. Az elrejtés okára ugyancsak ellentétes nézetek vannak. Rási szerint azért kellett elrejteni azt, mert a biztos gyógyeszköz birtokában az emberek többé nem fordultak Istenhez ilyenféle bajukban, hanem kizárólag az emberi orvoslásra hagyatkoztak. Maimonidész szerint (Misna kommentálja, uo. 4:10.) a baj nem ezzel volt, hiszen ״egy olyan esetben, ahol az ember egy falat kenyérrel éhségét csillapíthatja, és ezzel »fájdalmát« orvosolhatja, azt találnák mondani, hogy emiatt nem fog többé Istenben bízni? Nyilván ugyanúgy ahogy az ember hálás Istennek azért a falat kenyéréit, amellyel éhségét csillapítja, hasonló módon köszönni fogja Istennek azt a gyógyszert mely betegségét orvosolta”, és így a gyógymódok ismerete önmagában nem lett volna probléma. A baj éppen azzal volt, hogy ebben a könyvben sok téves orvoslási módszer is szerepelt. Érdemes megjegyezni, hogy Maimonidész (1138- 1204) kora egyik legnevesebb orvosaként Fosztátban (O-Kairóban), Szaladin szül-
