Grünwald Lipót: A chászidizmus története Magyarországon cikksorozat, Egyenlőség 1918-19 - Zsidó Ismeretek Tára (Budapest, 2007)

A chaszidizmus története Magyarországon

Zsidó ismeretek tára 10 ban rabbinak. Nemes szép tulajdonságai mellett gyönyörű hangja is volt, érzésteljesen tudott énekelni és - last not least — kitűnő zamatossággal beszélt magyarul; sok költeményt is szerzett magyar nyelven, ezek között híressé vált ״Szól a kakas már” című mély érzésű, zsidó nemzeti vonatkozású költeménye, amelyet a rabbiköltő által komponált, s általánosan ismert melódiára még ma is országszerte énekelnek nagy áhítattal, s bensőséggel majdnem minden nagyobb szabású zsidó mulatságon. Negyven esztendeig volt reb Eisik Taub rabbi és ״rebbe” Nagykállón. Egész Szabolcs megyében még ma is csodákat mesélnek e szent, istenes ember­­ről. Nemcsak zsidók, de számtalan keresztény is fordult hozzá tanácsért, segít­­ségért bajukban. Jellemzó e tekintetben egy eset, amelyet chászid-körökben még ma is mesélnek: Egyszer történt ugyanis, hogy chanuka szombatjára sok chászid útra kelt Hajdúnánásról Nagykállóba. Nagyon kemény, zimankós téli idő volt, majdnem megfagytak az úton. Amikor Nyíregyházához közeledtek, messziről megpillan­­toltak egy kocsmát, aminek nagyon megörültek, mert ott kissé magukhoz fog­­nak térni jóféle melegített homoki bor mellett, amit magukkal hoztak. Végre elérték a kocsmát. Nagy robajjal belépnek a söntésbe, de ki írhatná le elámulásukat, amidőn látták, hogy a kocsmáros, a hírhedt zsidófaló: Pálinkás István, kiváló előzékenységgel, s tiszteletadással fogadja őket! S hozzá még azonkívül azonnal tüzet rakatott a nagy szobában az előkelő vendégek tiszteleté­­re, s ő maga különféle jó italokkal szolgált föl. Sehogysem tudták megérteni a dolgot. Kezdtek attól is tartani: talán méreg van az italban, s szépszerivel akatja őket láb alól eltenni. A már most kétszeresen megdermedt nánási zsidók elhatá­­rozták, hogy mit sem élveznek ott. - Amikor a kocsmáros visszatért a szobába, észrevette, hogy a vendégek még hozzá se nyúltak az italokhoz. Ekkor kérte le­­ányától a kalapját, fejére tett, s zsidók módjára - vizet öntött a kezeire... Majd eképp szólott: ״Kedves zsidó barátaim! Jól látom én azt, hogy féltek nálam valamit enni, vagy inni. Tudjátok meg tehát, hogy én már nem vagyok a régi Pálinkás, hall­­gassatok meg: Vagy fél évvel ezelőtt betért a korcsmámba egy kéregető zsidó. Megvallom, jól megkínoztam régi szokásom szerint szegényt, meg is vertem, s végre kidobtam. Ő innen egyenesen Nagykállóba ment a szent paphoz (mielőtt a korcsmáros ezt a két szót kimondta, ismét vizet öntött a kezeire), s elbeszélte neki, amit vele tettem. — Egy héttel rá jött hozzám egy zsidó, akiről csak azután tudtam meg, hogy a kállói zsidó pap volt, s azt kérdezte a háznéptől, hol van az a Pálinkás István. Én a másik szobából kijöttem, s azt mondom neki nagy hety­­kén: Itt vagyok. Mit akarsz kutya zsidója? Erre ő azzal vág vissza: ״Élni akarsz­­e, vagy meghalni?” - Én persze nem értettem a dolgot, de röviden ráförmedtem: Takarodj ki innen, piszkos zsidó! - Ő erre elment én én - abban a percben ágy­­nak estem, egy tagomat sem bírtam mozgatni. Beszélni ugyan nem volt erőm, de

Next

/
Thumbnails
Contents