Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Hétköznapi imák
SÁCHÁRIT/REGGELI IMÁK 50 A következő bekezdésben a ״fényt” szó után szokás megcsókolni a kézre való tfilin dobozát, a ״sötétséget” szó után a fejre valóét. ךורב Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura, aki fényt alkot, és sötétséget teremt, aki békét teremt, a Mindenség Alkotója!* ריאמה Aki irgalmában fényt vet a földre és lakóira, jóakaratában mindennap állandóan megújítja a Teremtés folyamatát! Mily sokat tettél, Örökkévaló, mindent ésszerűen teszel, tele a föld teremtményeiddel! Fenséges Uralkodó vagy egyes-egyedül ősidők óta, dicső, dicsért és magasztos, mióta a világ áll. Világ Istene, nagy könyörületedben irgalmazz nekünk, erős Urunk és sziklavárunk, védónk, oltalmazónk, mentsvárunk, áldott, igen bölcs Isten, aki elkészítette és megformálta a Nap sugarait! A Jóságos alkotta ezt Neve dicsőségére. Világítótestekkel vette körül hatalmát, szentek seregének fejei magasztalják a Mindenhatót, mindig Isten dicsőségéről és szentségéről beszélnek. Áldott légy, Örök Istenünk, kezed nagyszerű műveiért, a fényforrásokért, melyeket készítettél, azok dicsőítenek, szelá! ךרבתת Áldott légy, Szirtünk,* Királyunk, Megváltónk, szentek alkotója! Dicsérjük Neved örökké, Királyunk, aki szolgálattevő lényekét teremtett magának, hogy Őt szolgálják: mind a világmindenség felett állnak, és félő tisztelettel hallatják egybehangzón az élő Istennek, a Világ Urának szavait. Mind kedveltek ők, mind hibátlanok és erősek, félő tisztelettel hajtják mind végre alkotójuk akaratát, szenten Tóra, harmadik a Messiás napjai...” (Ávodá Záró 9a.). Az első kétezer évben, amikor csak Ábrahám ismerte fel az egy Istent, és terjesztette a monoteizmust, a népek sötétben tapogatóztak, és ekkor az Örökkévalót csupán mint a világ Szírijét (teremtőjét) ismerték. A következő kétezer évben, miután elterjedt a Tőra és Isten ismerete, már Királynak, Izrael királyának ismerték el Őt, míg az utolsó kétezer évben, amelynek vége felé járunk, a megváltás réménye jegyében Izrael Megváltójának nevezik. (Ijun Tfilá) ארובו תא לכה Aki békét teremt, a Mindenség Alkotója! Az áldás szövege majdnem szó szerint megegyezik az eredeti írás-verssel (Jesájá 45:7.), csak a ״rossz" szót cserélik fel a hákol, ״minden(ség)” szóval a midrási mondás (Brésit Rábá 3:6.) alapján, hogy ״mindennél” nagyobb a béke, hiszen azt mondjuk: ״...békét teremt a Mindenség Alkotója...” ךרבתת ונרוצ Áldott légy. Szírtünk... A három kifejezés a három periódusra utal, amelyekre az ágádá szerint a világ hatezer éve oszlik: ״Az első kétezer év zűrzavar, a második a
