Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Hétköznapi imák
SÁCHÁRIT/REGGELI IMÁK 43 היוללה Dicsérjétek az Örökkévalót,* dicsérjétek Istent hajlékában, dicsérjétek az égbolton, erődítményében! Dicsérjétek nagy tetteiért, dicsérjétek nagyságéhoz mérten! Dicsérjétek kürtfúvással, dicsérjétek lanttal és hárfával, dicsérjétek dobbal és tánccal, dicsérjétek citerával és fuvolával, dicsérjétek zengő cimbalommal, dicsérjétek harsogó cintányérral! (Kétszer:) Minden élő lélek dicsérje az Örökkévalót! Dicsérjétek az Örökkévalót! (150. zsoltár) ךורב Áldott az Örökkévaló mindörökké,* ámén és ámén! Áldják Cionból az Örökkévalót, aki Jeruzsálemben lakozik. Áldott az Örök Isten, Izrael Istene, aki egymagában vitte véghez csodáit! És áldott legyen dicső Neve örökké, árassza el dicsősége a földkerekséget, ámén, ámén! (.Zsoltárok 89:5372:18-9 ,.135:21 ״.) Innen kezdve a 49. oldal végéig állva mondjuk. ךרביו Aztán áldást mondott Dávid az Örökkévalóra. Az összes jelenlévő előtt így szólt Dávid: ״Áldott vagy Te, Örökkévaló, Izrael ősapánk Istene, örökkön-örökké! Tiéd a nagyság, a hatalom, a dísz és a diadal meg a fenךורב יי Áldott az Örökkévaló mindörökké... A rövid paszszusba foglalt írás-versek a Pszuké dözimrá tartalmát foglalják össze (Ijun Joszéf). Az ״Ámén!”, mint tudjuk, az áldást halló beleegyezését jelenti, vagyis azt, hogy ő is egyetért mind az áldás tartalmával, mind a megáldott személyével. A kettős ״Ámén!”, amely a Bibiiá ban nemegyszer előfordul, ennek a beleegyezésnek, jóváhagyásnak a megerősítését mutatja. וללה לא Dicsérjétek az Örökkévalót... A zsoltár egy sor hangszert említ, amelyeknek zenéje az Örökkévalót dicséri azáltal, hogy a zene felhangolja a lelket, mint Elisá prófétánál, aki kérte, muzsikáljanak neki, hogy rajta legyen Isten szelleme (2Kirá\yok 3:15.). Minden zeneszerszámnál fontosabb azonban a lélek imája, ahogyan a zsoltárköltő befejezi a szakaszt: ״Minden lélek dicsérje az Örökkévalót!” (Ocár Hátfilot)