Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Tartalom
A HÉBER ÁBÉCÉ (ÁLEFBÉT) - תיב־ףלא ו Váv (v) ה Hé (h)2 ד Dálet (d) ג Gimel (g) ב Vét (v) ב Bét (b) א Álef1 ו Szóvégi cháf כ Cháf (eh)3 כ Káf(k) ר Jud (j) ט Tét (t) ח Chet (eh)3 ז Zájin (z) ע Ájinl ס Számech (sz) 1 Szóvégi nun נ Nun (n) ם Szóvégi mem מ Mem (m) ל Lámed (1) ר Rés (r) ק Kuf (k) r Szóvégi cádi צ Cádi (c) ף Szóvégi fé פ Fé (א פ Pé (p) ת Táv (t) ת Táv (t) ש Szin (sz) ש Sin (s) a magánhangzók - תודוקנה i Cholám (o) • • Svá (ö) • • • Szegői (e) • • Cére (é) Pátách (á) T Kámác (á) • • • • • Chátáf szegői (e)4 • Chátáf pátách (á)4 t: Chátáf kámác (o)4 ף Sűrűk (u) Kubuc (u) • Chirik (i) 1 Néma betű. 2 Szóvégen néma. 3 Erős h, mint a ״technika” szóban. 4 Röviden ejtett, ún. félhangzók. A betűk átírása a mai héber kiejtést tükrözi. Csekély különbséggel (az utolsó mássalhangzónál: táu-szóu és három magánhangzónál: kámác-ó, cholám-aj és sűrűkkubuc-ü) azonos a régi héber kiejtéssel.
