Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Hétköznapi imák
SÁCHÁRIT/REGGELI IMÁK 41 erednek a vizek. Jákobhoz intézte szavait, Izraelhez törvényszabályait. Egyetlen más néppel sem bánt így, mások nem ismerik törvényeit. Dicsérjétek az Örökkévalót! (147. zsoltár) היוללה Dicsérjétek az Örökkévalót! Dicsérjétek az Örökkévalót a mennyekből, dicsérjétek a magasságból! Dicsérjék Őt mind az angyalok, dicsérje Őt minden serege! Dicsérjétek Őt, Nap és Hold, dicsérjék Őt a fényes csillagok! Dicsérjék Őt a mennyek mennyei, még a mennyek feletti vizek is! Dicsérjék az Örökkévalót, mert az Ő parancsára jöttek létre, mindörökre kijelölte helyüket, megmásíthatatlan törvényszerűséggel! Dicsérjék az Örökkévalót a földön is, a tenger szörnyei és mélységei, a tűz és a jégeső, a hó és a köd, a szélvihar, amely parancsát teljesíti! A hegyek és mind a dombok, a gyű״Mások nem ismerik törvényeit” A talmudi legenda szerint az Örökkévaló, mielőtt a zsidó népnek adta a Tórát, előbb körbevitte és felajánlotta a korabeli népeknek, valósággal házalt vele, nehogy azzal takarózzanak, hogy azért nem tartják be a Tóra emberségen nyugvó rendelkezéseit, mert nem adták nekik, nem bírnak tudómással róluk. És mi történt? Minden nép más-más kifogással elutasította a Tórát. A jismaeliták, amikor meghallották a nyolcadik parancsolatot (״Ne lopj!”), azt mondták, hogy köszönik szépen, ez nem nekik való. Ugyanezt felelték az edomiták (Ézsau leszármazottai), amikor megtudták, hogy a Tóra tiltja az emberölést. Hasonlóképpen határolták el magukat a Tórától mint tipikus ״zsidó dologtól” az ammoniták és a moábiták is, amikor tudomást szereztek a ״Ne paráználkodj!” parancsolatárói. Ez sérti ősatyánk, Lót emlékét, mondták. A végén, amikor már mindeki elutasította, jött az Örökkévaló a Tórával Izrael fiaihoz, akik azt mondták: ״Megtesszük és meghallgatjuk!” (Áuodá Záró 2b., Szifri, Duárim 33:2.)
