Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Hétköznapi imák
SÁC HÁRÍT/REGGELI IMÁK 28 nyekbe. Ezt a vért a függönyre és az aranyoltárra kell hinteni, egy hintés elmaradása is akadálynak számít. A maradék vért a külső oltár nyugati alapjára öntötték, de ha nem, az nem okozott fennakadást. Ezt is, azt is a hamurakáson kell elégetni. תאטח Ezek a közösségi bűnáldozatok: a Ros Chodes napi és ünnepnapi bakkecskéket északon vágták le, ott is fogták fel vérüket a szolgálati edényekbe. Ebből a vérből négyszer kell hinteni az oltár négy sarkára. Hogyan történt ez? (A kohén) felment az oltár pallóján, és az oltár peremén ment körül a délkeleti sarokhoz, onnan az északkeletihez, aztán az északnyugatihoz, végül a délnyugatihoz. A maradék vért (az oltár) déli alapjára öntötte. A kohanita férfiak ehették meg (a vágott áldozat húsát) a választófalon belül bármelyik étkezésnél, napközben és ugyanazon éjjel, éjfélig. A minján Közösen imádkozni csak tíz felnőtt zsidó férfi jelenlétében lehet. A nők és a tizenhárom éven aluli fiúk azért nem számíthatók az imádkozó közösség létszámába — noha részt vehetnek az istentiszteleten, ha a tíz férfi már összegyűlt —, mert őket nem kötelezi a törvény közös imádkozásra. A zsidó törvény elvei szerint azok, akik a vallás bármely területén kevesebb kötelezettséggel bírnak, nem élvezhetik az ugyanazon a területen biztosított előjogokat. A közösen imádkozó, tíz férfiból álló csoport neve minján. Ez ״testületet” jelent, szó szerint: ״szám”, illetve ״létszám”. Ha nincs együtt a minján, elmaradnak az istentisztelet bizonyos részletei: az összes Kádis, a Barchu 0• 49. oldal), az Ámidá megismétlése az előimádkozó által, a Kdusá (az Ámidá egyik imája), a Tóra-olvasás. Ha tíz embernél kevesebb gyűlt össze, mindenki egyénileg vagy az előimádkozó vezetésével kórusban mondhatja — a felsoroltak kivételével — az imákat.
