Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Hétköznapi imák
SÁCHÁRIT/REGGELI IMÁK 27 Ros Chodeskor hozzátesszük: ישארבו םכישדח A hónap elején pedig égőáldozatként mutassatok be két bikaborjút, egy kost és hét egyéves, ép juhot! Háromtized éfá olajjal kevert finomliszt legyen a lisztáldozat minden borjúhoz, és kéttized éfá olajjal kevert finomliszt a koshoz. Egy-egy tized éfá olajjal kevert finomliszt a lisztáldozat juhonként, jó illatú égőáldozat az, tűzáldozat az Örökkévalónak. Italáldozatűk: fél hin bor egy bikához, egyharmad hin a koshoz, negyed hin juhonként. Ez az újhold égőáldozata az év minden hónapjában. Egy kecskebakot mutassatok be engesztelő áldozatként italáldozatával együtt a mindennapi áldozaton kívül! (■4Mózes 28:11-16.) והזיא ןמוקמ Hol volt* a vágott áldozatok helye? A legszentebbek levágásának helye az (oltár) északi oldalán volt, az Engesztelő napi bika és bak is északon, vérük felfogása a szolgálati edénybe is északon. A vért a hordozórudak közé kell hinteni, és a függönyre, az aranyoltárra. Ezek közül akármelyik (elmaradása) feltartóztathatja (a szertartást). A maradék vért a külső oltár nyugati alapjára öntötték, de ha nem tették, az nem érvénytelenítette az áldozatot. םירפ Az elégetendő bikákat és bakokat északon vágták le, és vérüket is északon fogták fel a szolgálati edéוהזיא ןמוקמ Hol volt... A áldozatok rendjét. Ugyanazért Misná Zváchim traktátusának mondjuk naponta, amiért a ötödik fejezete, amely tömören Szentély szertartásai is szerepelleírja a Szentélyben bemutatott nek az imarendben.
