Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Szombati imák
ZMIROT/SZOMBATFOGADÁS OTTHON 196 Isten, kinek fennen jár dicséret, oroszlán szájából szabadítsd ki néped! Vezesd ki már nyájad Galut közepéből, melyet választottál minden nemzetségből! Isten, minden világok Ura... Térj meg hajlékodba, Szentek Szentélyébe, hol a lelkek-szívek ujjonganak egybe, hadd zengjék ott dicséreted dalban Jeruzsálem csodás, szép városában! Isten, minden világok Ura... רוצ ולשמ Feleim, áldjuk hát,* kinek javaiból ettünk! Jutott is, maradt is, mint ígérte nekünk. Atyánk és pásztorunk, ki ellátja a világot, az Övéből ettünk kenyeret, ittunk bort. Adjunk hálát Nevének, ajkunk dicsőítse, nincs is hozzá hasonló senki se. Feleim, áldjuk hát, kinek javaiból ettünk... Zengő háladallal áldjuk Istenünket e szép országért, mely őseinké lett. Ételt, eleséget bőven adott nekünk: Isten igaz jósága mily nagy is felettünk! Feleim, áldjuk hát, kinek javaiból ettünk... Irgalmazz, Kősziklánk, szeretett népednek, hajlékodnak, Cionnak, díszes Szentélyednek, Dávidod sarjának, váltson meg már minket Messiás, Isten küldötte, éltesse lelkünket! Feleim, áldjuk hát, kinek javaiból ettünk... Épüljön már a Szentély, teljen meg a város! új dalba kezdünk ott, vidám zarándokok. A Szent, az Irgalmas, dicsőítsük Nevét, kinek áldásából isszuk szőlő nedvét! Feleim, áldjuk hát, kinek javaiból ettünk... רוצ ולשמ Feleim, áldjuk hát... Is- Amikor az ingyen étkezők hálálkodtak meretlen szerző bevezetője az asztali ál- neki, azt mondta: ״Ne engem áldjatok, dáshoz. A Midrás szerint Abrahám apánk- hanem a Teremtőt, aki mindezt teremnak vendégfogadója volt Beér Seván. tette!” Erre a midrásra alapul ez a vers.
