Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Szombati imák
ZMIROT/SZOMBATFOGADÁS OTTHON 192 Tiszta olívolaj csurog már a présből, és sustorgás hangja patakok medréből. Titkokról hadd szóljunk, rejtélyes szavakról, mit fel nem foghatunk a mély misztériumból. E magasztos rejtély a menyasszony dísze, vígságunk közepén angyalok zenéje. לכ שדקמ Ki a hetedik napot illőn megszenteli, és a szent szombat napját meg nem szegi: nagy lesz a jutalma, amint kiérdemelte ki-ki lakóhelyén, községe közepette. Istent szeretők, kik Ariéi (a Szentély) épülésére várnak, örüljetek a szombatnak, mint Isten ajándékának! Tárjatok kezet szent áldásra, mondjátok Istennek: áldott, aki nyugvást adott Izrael népének! Istenkeresők kedveltje, Ábrahám ivadéka, kik korán kezdik a szombatot, és nyújtanák hosszúra, szívesen tartják meg, és éruuval veszik körül, Istentől kaptuk ezt a napot, mindenki annak örül. Gondoljatok Mózes tanára, mit a szombatról mondott! A hetedik nap, mint ara barátnői közt, abban foglaltatott. Tisztalelkűek megszentelik azt, aki mindent alkotott, mert aznap abbahagyott Isten minden munkálatot. Megszentelt nap ez elejétől végig, Jákob nemzetsége betartja azt az utolsó szóig, örül a pihenésnek, élvez evés-ivást, Izrael gyülekezete megőrizte azt folyvást. Buzgó Isten, áraszd híveidre kegyed, a szombat őrzőit vigyázni ne feledd, örvendjenek arcod fényében Sálém épülésén, élvezzék Házad javát, oltsák szomjukat folyóid vizén!
