Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Szombati imák
ZMIROT/SZOMBATFOGADÁS OTTHON 189 Uraim, engedelmükkel! Áldás a kenyérre ךורב Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura, aki kényéret ad a földből! Áldás a borra Áldott vagy Te, Örök Istenünk, Világ Ura, aki a szőlő gyümölcsét teremtette! ךורב ךורב Áldott vagy Te, Örök Istenünk, ki megszentelt minket páráncsolataival, és minket választott arra, hogy szeretete és jóakarata jeléül nekünk adja szent szombatját, a teremtés műve emlékére. Ez a nap ugyanis első a többi szent gyülekezés (ünnep) között, amelyek az egyiptomi kivonulásra emlékeztetnek. Ránk esett választásod a népek közül, minket szenteltél meg, hogy szeretetből és kegyesen minket részesíts szent szombatodban. Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki megszenteli a szombatot! A Kidus A zsinagógában az ima végén elmondott Kidust a talmudi időkben vezették be az olyan vendégek tiszteletére, akik a zsinagógában ettek és aludtak (Talmud, Pszáchim 101a.). Ez nem helyettesíti az otthoni Kidus szertartást, amelyet étkezés előtt kell elvégezni! A családfő egy pohár borral a kezében elmondja a szombati Kidust a többiek nevében is. Legalább egydecis poharat kell teletölteni a borral. Ha nincs felnőtt férfi a háznál, nő mondja. Ha nincs bor, a Kidust a két szegetlen barchesz (fonott kalács) fölött is elmondhatjuk. Ilyenkor a kenyérre mondott áldás helyettesíti a borra mondandót. A jelenlévők meghallgatják a Kidust, és a végén rámondják: ״Ámén!” Közben nem szabad beszélni, sőt Báruch hu uuáruch Smót sem szabad mondani. A Kidus alatt a barchesznak letakarva kell maradnia. Aki Kidust mondott, a bor nagyobb részét kiissza, majd ad a többieknek is. Nekik már nem kell rá áldást mondaniuk. A Kidus után szertartásos kézmosás következik (1. 110. oldal). A kézmosás után nem beszélünk, hanem azonnal asztalhoz ülünk. A családfő a barcheszt kezében tartva elmondja a kenyér fölötti áldást, majd darabkákra vágja, és mindenki kap belőle.
