Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Szombati imák
ÁRV1T/ SZOMBAT ELŐESTI IMA 181 Tedd ezt Neved kedvéért, tedd jobbod kedvéért, szentséged kedvéért, Tórád kedvéért, hogy akik Téged szeretnek, megmeneküljenek! Segíts meg jobboddal, és hallgass meg! Fogadd szívesen szám szólását és szívem gondolatait, Örökkévaló, Szíriem és Megváltóm! Aki békét teremt magasságaiban, az hozzon békességet ránk és egész Izraelre, s mondjunk erre ámént! יהי ץוצר Legyen az az akaratod, Örök Istenünk, őseink Istene, hogy hamarosan felépüljön a Szentély, és tanod legyen az osztályrészünk! Akkor félő tisztelettel fogunk szolgálni ott Téged, mint valaha, a régi időkben. Fogadd szívesen Júda és Jeruzsálem ajándékát, mint valaha, a régi időkben! Az álló közösség és az előimádkozó együtt: ולכיו Akkor elkészült az ég és a föld és minden seregük. A hetedik napra befejezte Isten alkotómunkáját, szünetet tartott a hetedik napon minden alkotómunkájában. Aztán megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert aznap beszüntette Isten minden tevékenységét, amellyel teremtett és alkotott. Csak közösségben (minjánban) lehet mondani. Ha Peszách első estéje szombatra esik, elmarad. ךורב Előimádkozó: Áldott vagy Te, Örök Istenünk, őseink Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene, nagy, erős és félelmetes Isten, magasságos Isten, ég és föld szerzője! ןגמ תובא Mindenki: Szavával pajzsa volt őseinknek, egy mondatával életre kelti a holtakat, szent Isten (Ros HáSáná és Jóm Kipur között: ״szent Király”), kihez nincs hasonló, ki szent szombatja napján nyugvást ad népének, hogy pihenhessen, mert kedvelte őt. Előtte teljesítünk szolgálatot félő tisztelettel, s minden egyes nap hálát adunk Nevének az előírt áldásokkal. Ő a hálaadás Istene, a békesség Ura, ki megszentelte a szombatot, és megáldotta a hetedik napot, és a szent pihenés élvezetével tölti el népét, a teremtés műve emlékére. וניהלא Előimádkozó: Istenünk, őseink Istene, fogadd szívesen pihenésünket, szentelj meg minket parancsolataiddal, hadd legyen részünk Tórádban, elégíts ki minket javaidból, hadd örüljünk segítségednek! Tisztítsd meg szívünket, hogy igazában szolgálhassunk, s add nekünk örökül szívesen és szeretettel, Örök Istenünk, szent szombatodat, hadd nyugodjon akkor Izrael, ki megszenteli Nevedet! Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki megszenteli a szombatot! Az előimádkozó Teljes Kádist mond: לדגתי Magasztaljuk és szenteljük meg nagy Nevét [közösség: Ámén!] e világon, melyet kedvére teremtett, és érvényesítse uralmát életetek folyamán és egész Izrael élete folyamán, hamarosan és a közeljövőben, s mondjátok erre: ámén! [Közösség: Ámén! Legyen nagy Neve áldott örökre és örökkön-örökké! Legyen áldott...]
