Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Áldások
161 LEFEKVÉS ELŐTTI IMA* ונובר לש םלוע Világ Ura, ezennel megbocsátok mindenkinek, aki megharagított és bosszantott vagy megbántott akár testi, akár anyagi szempontból, akár becsületemben, akár másban, ami hozzám tartozik; akár kényszerűségből, akár magától, akár tévedésből, akár rosszakaratból, akár szóval, akár tettel, akár mostani, akár másik életében. Ez vonatkozik minden emberre, nehogy valakit megbüntessenek miattam. Legyen az az akaratod, Örök Istenem, őseim Istene, hogy többé ne kövessek el vétket, s így ne kelljen megbánnom; hogy ne keltsem fel többé haragodat, ne tegyek olyat, amit rosszallasz. Amit pedig már vétkeztem előtted, semmisítsd azt meg nagy irgalmadban, de ne szenvedés, súlyos betegségek által! Fogadd szívesen szám szólását és szívem gondolatait, Örökkévaló, Szirtem és Megváltóm! Isten, hűséges király! Halljad, Izrael, Örök Istenünk, az Örökkévaló egyetlen! (Halkan:) Áldott legyen dicső uralmának Neve örökkönörökké! תבהאו Szeresd hát Örök Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és minden tehetségeddel! Ezeket a szavakat pedig, amelyeket ma elrendelek neked, vedd a szívedre, és tanítsd gyermekeidnek, beszélj róluk, amikor otthon vagy, ha úton jársz, ha lefekszel és ha felkelsz! Kösd őket jelképként kezedre, és homlokkötőként szemeid közé! írd fel őket házad ajtófélfáira és kapuidra! (5Mózes 6:4-9.) תאירק עמש לע הטמה Lefekvés elmondani lefekvés előtt is”, hogy előtti ima: ״Jehosuá ben Lévi mond- eleget tegyen az ״...amikor lefekta: Annak ellenére, hogy már elmond- szel...” parancsolatának (Talmud, ta a Smát a zsinagógában, micvá Bráchot 4b.).
