Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)

Áldások

MÁÁRIV/EST1 IMA

152

Mert ők üres semmiség előtt hajolnak meg, és oly istenhez imádkoznak, akinél nincs segítség. (Meghajtunk.) De mi a Királyok Királya előtt hajtunk térdet és borulunk le, az áldott Szentnek adunk hálát. Ő az, aki felvonta az eget, és megalapozta a földet, dicső trónja fenn áll az egekben, hatalmas Jelenléte a magasságok magasában. Ő az Istenünk, nincs más, igaz a mi Urunk, nincs senki rajta kívül, ahogy Tórájában írva van: ״Vedd tudomásul ma, és vésd szívedbe, hogy az Örökkévaló - Ő az Isten fenn az égben és lenn a földön, nincs más!”

לע ןכ Ezért benned reménykedünk, örök Istenünk, hogy hamarosan meglátjuk hatalmad megdicsőülését, mikor a bálványokat eltünteted a földről, és a hamis istenek mind kivesznek, hogy a világot a Mindenható birodalmává tegyed, s minden hús és vér Nevedet említse; hogy a világ gonoszai is feléd forduljanak, elismerjék és felfogják a világ összes lakói, hogy előtted kell meghajolnia minden térdnek, rád kell esküdniük minden nyelven. Előtted, Örök Istenünk, hulljanak térdre, dicső Nevednek adózzanak tisztelettel, és vállalják mindnyájan uralmad igáját! Akkor egyhamar és örökké Te fogsz uralkodni felettük, mert Tiéd az uralom, örökkön-örökké fogsz dicsőn uralkodni, amint tanodban írva van: ״Az Örökkévaló fog uralkodni örökkön-örökké”, s az is: ״Az Örökkévaló lesz az egész föld Ura, azon a napon egyetlen lesz az Örökkévaló, és egyetlen a Neve.”

[2 Mózes 15: 18., Zchárjá 14: 9.)

Itt a Gyászolók Kádisa következik (fordítását I. a 138. oldalon).