Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Áldások
MÁÁRIV/ESTI IMA 139 Innen kezdve a 151. oldal végéig nem szabad beszélgetni. Előimádkozó: Áldjátok az Örökkévalót, aki áldott! Közösség, aztán az előimádkozó: Áldott az Örökkévaló, a megáldott, örökkön-örökké! ךורב Áldott vagy Te,* Örök Istenünk, Világ Ura, akinek szavára beesteledik, bölcsességével megnyitja a (mennyei) kapukat, ésszerűen változtatja az időt, cseréli a napszakokat, kedve szerint őrhelyükre rendeli a csillagokat az égbolton! O teremtette a napot és az éjt, felgöngyölíti a világosságot a sötétség előtt, a sötétséget a világosság előtt, véget vet a napnak, elhozza az éjt, és különbséget tesz nappal és éjszaka között: Seregek Ura a Neve. Elő, mindig létező Isten, mindörökké fog uralkodni felettünk. Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki elhozza az estét! תבהא םלוע Örök szeretettel szeretted néped, Izrael házát, tanra és rendeletekre, törvényekre és jogszabályokra tanítottál minket. Ezért, Örök Istenünk, lefekvéskor és felkeléskor törvényeiddel foglalkozunk, örökké örömet lelünk tanod szavaiban és parancsolataidban, mert azok rejtik életünk és napjaink hosszát, éjjel-nappal ez tölti el gondolatainkat. Soha ne tagadd meg hát szeretetedet tőlünk! Áldott vagy Te, Örökkévaló, aki szereti népét, Izraelt! ךורב Áldott vagy Te... - Az Az összesen hét áldás ennek a esti Smá-ciklus négy áldásból áll zsoltárversnek felel meg: ״Hét- kettő a Smá előtt, és kettő szer naponta dicsértelek...” (Zsoíutána -, míg a reggeli háromból, tárok 119:164.)
