Kraus, Naftali (szerk.): Sámuel imája - Klasszikus zsidó művek magyarul 1. (Budapest, 1996)
Hétköznapi imák
SÁCHÁRIT/REGGELI IMÁK 79 törjenek meg hősködésükben! Ne kicsinyeid le viszontagságainkát, szálljon ránk időben irgalmad a veszedelem napján, ha nem a mi kedvünkért, Önmagad kedvéért tedd meg ezt, ne pusztítsd ki maradékainknak még az emlékét is! Kegyelmezz meg a népnek, mely naponta kétszer is egyetlennek vallja Neved, és szívesen hirdeti: ״Halljad, Izrael, Örök Istenünk, az Örökkévaló egyetlen!” A következő bekezdést ülve, fejünket jobb karunkra hajtva mondjuk (hétfő és csütörtök kivételével csak itt kezdjük el a könyörgést): רמאיו דוד Dávid azt mondta Gádnak: Nagy bajban vagyok, de inkább essünk az Örökkévaló kezébe, mert nagy az irgalma, s ne essek ember kezébe. (2Sámuel 24:14.) Irgalmas, kegyelmes, bűnöztem előtted, irgalommal teli Örökkévaló, szánj meg, és fogadd szívesen könyörgésemet! Örökkévaló, ne feddj meg haragodban, ne fenyíts meg indulatodban! Szánj meg, mert boldogtalan vagyok, gyógyíts meg, Örökkévaló, mert reszketnek csontjaim, lelkem is csupa ijedség, meddig (késel) még, Örökkévaló? Fordulj felém, Örökkévaló, szabadítsd ki lelkemet, segíts meg szereteted kedvéért, mert a halál után nem említenek, az alvilágban ki tud hálálkodni neked! Belefáradtam már a sóhajtozásba, könnyekkel áztatom egész éjjel ágyamat, könnyeimmel árasztom el fekvőhelyemet. Szemem elhomályosodott a bánattól, eltompult sok szorongatóm miatt. Távolodjatok el tőlem mind, ti gonosztevők, hiszen az Örökkévaló meghallotta sírásom hangját! Az Örökkévaló meghallgatta könyörgésemet, elfogadja imámat az Örökkévaló. Szégyenkezik és nagyon reszket majd minden ellenségem, meghátrálnak és megszégyenülnek egy pillanat alatt. (Zsoltárok 6:2-11.) A többi hétköznapon Somér Jiszráél...-nál (״Izrael őrzője...”, I. következő oldal) folytatjuk. Hétfőn és csütörtökön innen állva folytatjuk. ײ Örökkévaló, Izrael Istene, hagyj fel heves haragoddal, gondold meg a rosszat, mit népednek szántál!
