Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 5. Deuteronomium - Zsidó Biblia 5. (Budapest, 2013)
Deuteronomium magyarázatokkal - III. Ékeb
DEUTERONOMIUM—Ékeb 153 1. Zsidó vallás. Istenre, a Tórára és Izráelre vonatkozó hit; a tanítások és szokások, a szimbólumok és intézmények, amelyek a különböző korszakok során át eljutottak Izréel házához. Az ilyen ismeret nem jön magától és nem lehet kielégítően megszerezni más zsidó tanulmányok révén mellékesen. A felnövő fiú és leány gyakran kerülhet abba a helyzetbe, hogy védenie kell vallásos felfogását, képessé kell tehát tenni arra, högv rendszeres oktatás által kialakíthassa zsidó meggyőződését. 2. A héber nyelv. A héber nyelv Tzráel történelmi nyelve és kulcs Izráel minden szellemi kincséhez. Egyetlen más nyelv sem gyakorolt olyan nagy és örökös hatást az emberiségre, mint a héber, amely a kulcsa és őrzője Izrael, illetve Isten üzenetének az emberiség számára. A legfontosabb nz emberi nyelvek közölt, 11 nyelvek nyelve, a szent nyelv. Minden zsidó gyermeknek kötelessége megszerezni a szent nyelv bensőséges, ha nein is nagyterjedelmű ismeretét; ez ad neki szerepet a zsinagógaban, a zsidó közösség életének szívében. A héber nélküli zsidósúgnak nincs jövője és természetesen csak látszat-jelene van. 3. A Szent Iratok. Izráel történetének kezdete, amint a Pcntatcuchusban elmondatik, már korán része lesz a gyermek lelki éleiének. De nekünk tovább kell menni a Penlateuchusnál és tanítani kell az egész bibliai történetet. A legnagyobb súlyt azokra az erkölcsi igazságokra kell helyezni, amelyeken a tényék elbeszélése nyugszik. Ezek az igazságok, amelyek nemcsak a bibliai történetben rejlenek, hanem a prófétákban, a Zsoltárokban, Példabeszédekben cs erkölcsi beszédekben, transeendentális értékűek és igen nagvjelentőségűek a gyermek fejlödése szempontjából. Ez igazságok által a Biblia az élet fája azok számára, akik ragaszkodnak hozzá. 4. Zsidó történet. A zsidó történet állandó megnyilatkozás és isteni tanítás minden nemzedék számára. Senki sem értheti meg a zsidót, a zsidó sem értheti meg önmagát, ha nem tud semmit a zsidó történetből, a Chumesen, a Biblián vagy akár a Josephuson kívül. Minden zsidónak ismernie kellene minden kor nevezetes eseményeit és személyiségeit, alkalmas szemelvények alapján, örökéletű irodalmi emlékeinkből. Csak abban, aki könnyeket hullatott Izrael tragédiáján és lelkesedett mártirjaink történetén, aki ismer valamit irodalmunk gazdagságából és a mi hozzájárulásunkból az emberiség nemesítéséhez, csak abban lebet meg az a büszke zsidó önérzet, hogy ő egy szent és erős nép tagja, csak ő értheti meg Izráel egységének értelmét, nagy etikai kiegészítésével: irtózás Isten nevének megszentséglelenítésétől (Chiliül Hasém) és a fenséges kötelesség az Ö nevének (Kiddús Hasém) megszentelésére.
