Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)

Leviticus magyarázatokkal - III. Semini

X, 20 LEVITICUS—Semini 93 Iák be vétekáldozatukat és égőáldozatukat az Örökkévaló színe előtt és ott értek engem ilyes­­mik; ha én eszem ma a vétekáldozatból, vájjon jónak tetszett volna-e ez az Örökkévaló szemé­­ben? 20. Hallotta ezt Mózes és jónak tetszett szemében. sajátságosán különálló nép, amely elüt minden más néptől külső szertartásai által, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a szentség eszméje kifejlődjék közöttük. A külső felszentelés jel­­kép volt, hogy a belső szentséget kifejezze“. A tisztasági törvé­­nyéknek, amelyek a zsidó népet a föld többi népétől elkülöní­­tik, az a feladatuk, hogy mindennap újra meg újra leikébe vés­­sék a zsidóságnak a ״szent nép“ eszméjét, azt a világosságot, amelyet természetfeletti hatalom gyújtott meg, nehogy teljes sötétség legyen, — Isten fennhatóságának és tisztaságának ezt a tanúságát, nehogy Isten teljesen ismeretlen maradjon abban a világban, amelyet alkotott, — a ״papok birodalmának“ esz­­méjét, az önmaguk és a világ többi népei érdekében történt felszentelést. Megakadályozta továbbá, a szoros és bensőséges kapcsolatokat a pogányokkal, aminek következtében esetleg teljesen felszívódtak volna. Valóban az étkezési törvény meg­­tartása a zsidó nép fennmaradásának fontos tényezője volt a múltban és sok vonatkozásban pótolhatatlan eszköze a zsidó egység megőrzésének a jelenben is. Egy kiváló zsidó tudós azt írja: ״Kicsinyesnek látszik, hogy héber áldást mondanak a kenyér felett, és hogy a gyermekeket is erre szoktatják. De ha a zsidó az étkezésnél arra gondol, hogy ugyanazokat a szava­­kát használják a többi zsidók emberemlékezet óta az egész vilá­­gon, bárhol legyenek is pillanatnyilag, ráeszmélnek népükkel való közösségükre. Ellentétben az olyan hitsorsosokkal, akiknek hetekig vagy hónapokig nincs alkalmuk, hogy hitük vagy né­­pük felé irányítsák gondolataikat, az a zsidó, aki megőrzi a ״kásrúszt“, minden egyes étkezésnél gondol vallási és közös­­ségi kötelékeire és e törvények megtartása alkalmat nyújt szá­­mára, hogy megújítsa pozitív állásfoglalását zsidóságával szem ben és hogy ezt a tényt önként elismerje“ (HafTkine). Bölcseink megelégedtek azzal a kijelentéssel, hogy ezek a törvények ahhoz a csoporthoz tartoznak, amelyeket םיקוח -nak, ״rendeletek“-nek neveznek, amelyeknek engedelmeskedni kell,

Next

/
Thumbnails
Contents