Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)
Leviticus magyarázatokkal - VIII. Emór
XXIV, 12 LEVITICUS—Emór 263 És anyjának neve Selómith, Dibri leánya, Dán törzséből, 12. és őrizet alá vették őt, hogy döntést nyerjenek az Örökkévaló igéje szerint. 13. És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: 14. Vezesd ki az átkozót a táboron kívülre és mindazok, akik hallották, tegyék rá kezüket a fejére és kövezze őt meg az egész község. 15. És szólj Izráél fiaihoz, mondván: Mindenki, aki átkozza Istenét, viselje vétkét; 16. aki pedig kiejti az Örökkévaló nevét, ölessék meg, kövezze meg őt az egész község; a jövevény, valamint az idevaló, ha kiejti a nevét, ölessék meg. 17. Ha valaki agyonüt egy embert, ölessék meg. 18. És aki agyonüt egy állatot, fizesse meg; lelket lélekért. 19. És ha valaki sebet ejt embertársán, 18. lelket lélekért. Ez a jogi kifejezés azt jelenti, hogy ״megfelelő megtorlást“, mert azt nem jelentheti, hogy az, aki egy állatot ölt meg, saját életével lakói. Hasonlóképpen az a kifejezés, hogy ״amint ő tett, ugyanúgy tegyenek vele“, a 19. versben és ״fogat fogért“ a 20. versben csak szakkifejezések annak a gondolatnak kifejezésére, hogy az elkövetett jogtalanságért megfelelő és méltányos jóvátétel jár, megfelelő bírói ítélet alapján. A zsidó történetben egy példát sem találunk arra, hogy a ius talionis elvet szószerint alkalmazták volna (v. ö. Maim Chóbél I, 6). A Talmud bölcsei számára a ״szemet szemért" nem jelentett egyebet, mint annak a jogi elvnek a hangsúlyozását, hogy a megtorlásnak vagy a kártérítésnek arányosnak kell lennie. ״Egyetlen későbbi (rabbinikus) törvénykönyv sem tekintette a iusialionis-1 kielégítő megoldásnak, ámbár a korukbeli európai és
