Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)
Leviticus magyarázatokkal - VIII. Emór
XXIII, 16 LEVITICUS—Emór 249 tátok a lengetés ómerjét; hét teljes hét legyen. 16. A hetedik hét után való napig számláljatok ötven napot, akkor mutassatok be új lisztáldozatot az Örökkévalónak. 17. Lakhelyeitekből hozzátok a lengetés kenyerét, kettőt két tizedrészből, lánglisztbői legyenek, kovászosán süssék, zsengékül az Örökkévalónak. 18. És mutassatok be a kenyérrel hét hibátlan juhot, egyéveseket és egy fiatal tulkot és két kost; égőáldozatul legyenek az Örökkévalónak, lisztáldozatukkal és öntőáldozatukkal, kellemes illatú tüzáldozatul az Örökkévalónak. 19. És áldozzatok egy kecskebakot vétekáldozatul és két juhot, egyéveseket, békeáldozatul. 20. És lengesse ezeket a pap a zsengék kenyerével együtt lengetéssel az Örökkévaló színe előtt és a két juh fölött; az örökkévalónak legyenek szentelve a pap számára. 21. És hirdessetek ugyanazon a napon; szent gyülekezés legyen nektek, semmi nehéz munkát ne végezzetek; örök törvény ez minden lakhelyeteken, nemzedékeitekovászosán süssék. A kenyér jelképezte a nép mindennapi élelmét és kifejezésre juttatta Isten iránti háláját, élete fenntartásáért. Ezt nem áldozták fel az oltáron (II, 11—12), csak ״lengették“, a papok tehát megehették a szertartás elvégzése után. 19. És áldozzatok. Ezeket az áldozatokat azokon felül mutatták be, amelyeket Num. XXVIII, 27-ben említ. 20. az Örökkévalónak legyenek szentelve a pap számára. Azaz, Istennek vannak szentelve, amennyiben a pap eszi meg; v. ö. Num. V. 8, ahol hasonló értelmű kifejezéssel találkozunk.
