Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)
Leviticus magyarázatokkal - VII. Kedósim
LEVITICUS—Kedósim 223 legrégibb rabbinikus magyarázata, a következő esetet beszéli el: Két ember megy a pusztában; egyiküknek van egy kevés vize. Ha az egyik ember kiissza, eléri a lakott területet, de ha ketten osztoznak a vízen, egyiküknek sem elegendő és így mindketten elpusztulnak. Ben Petúra azt mondta, igyanak mindketten és pusztuljanak el. De Rabbi Akiba szerint ilyen esetben az ember saját életét elébe helyezheti embertársa életének. Rabbi Akiba nem akarta azt, hogy két ember vesszen el, ahol csak egynek kell okvetlenül elvesznie. És valóban, ha a Tóra azt akarta volna, hogy az embernek annyira kell szeretnie embertársát, hogy életét érte minden körülmény között feláldozza, akkor azt mondta volna: ״Szeresd felebarátodat, jobban mint tenmagadat“. Voltak régen és vannak ma is, akik nem osztoznak Rabbi Akiba nézetében és akik Ben Petúra felfogását önzetlenebbnek és hősiesebbnek tartják. Ezek helyesebbnek tartanák, ha a ״mint tenmagadat“ kifejezés nem állna az ״aranyszabály“-ban. Mások a teljes önmegtagadást vagy legalább is saját személyük teljes háttérbe szorítását tartják az emberi társadalom iránt követendő helyes magatartásnak. Különböző gondolkozók ezért új formulákat kerestek az ember magatartására vonatkozólag. Ezeknek a formuláknak egyikét szemügyre vehetjük: élj másokért. Ennek a szabálynak komoly megtartása a gyakorlati életben őrületre vezetne. Mert élj másokért szükségszerűen azt vonja maga után, hogy mások éljenek értünk. Nekünk minden ember ügyeivel kellene foglalkoznunk és a mi ügyeinkkel mindenki másnak foglalkozni kellene, csak nekünk nem. Ennek vagy hasonló elméletnek, — melyekkel helyettesíteni akarják a ״Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat“ szabályát, — felületes vizsgálata is csak azt igazolja, hogy milyen józan és komoly alapokon nyugszik a Biblia szemlélete.
