Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)

Leviticus magyarázatokkal - VII. Kedósim

LEVITICUS—Kedósim

221

den embertársunk jogot •tarthat az emberszeretetre. (V. ö. Guttmann M., Das Judentum stb. 310. és köv.)

Lev. XIX, 18 parancsa osztályokra és nemzetekre épúgy vonatkozik mint egyénekre. A próféták az ő korukban egyrészt korholták a gazdagokat, amiért a szegényeket elnyomták és másrészt a nemzeteket pellengérezték ki embertelenségük és hitszegésük miatt. A nemzetközi erkölcsről vallott magasztos felfogásuk gyönyörű kifejezésre jutott később, ״Jámbor Júda“ f Jehúda-Háchászid) középkori zsidó misztikus szavaiban, aki azt mondta: ״Az ítélet napján, a Szent, áldott legyen ö, felelősségre vonja majd a népeket a ״Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat“ törvény minden egyes megsértéséért, amit egymás iránti cselekedeteikben elkövettek“.

Jelenkori támadások Lev. XIX, 18—34, ellen.

Ámbár a kereszténység megalapítója a ״Szeresd felebarátódat, mint tenmagadat“ tételt régi bibliai, elismerten alapvető fontosságú parancsként idézi, sok újabbkori teológus úgy véli, hogy a ״felebarátodénak megfelelő héber szó (״réá") csakis az izmaelitára vonatkozik. Ez az erkölcsi parancs tehát csak a saját törzsbelire vonatkozik. De a héber ״réá" szónak ״izraelita-felebarát“ fordítása helytelen. Nem kell a kétkedőnek szakembernek lennie a héber nyelvben, hogy meggyőződjék arról, hogy a ,,réá" bármely fajú vagy hitű felebarátot jelent. Így pl. Exodus XI, 2-ben — ״kérjen kiki barátjától, az asszony az ő asszonytársától ezüstedényeket és aranyedényeket“, az itt használt héber szó (réá) ״barát“, ״felebarát“ nem is jelenthet ״izraelita-felebarátot“, mert ez a felszólítás egész bizonyosan az egyiptomiakra vonatkozik. Mint az Írás minden erkölcsi törvényében, a .,felebarát“ szó Lev. XIX, 18-ban általában ״embért“ jelent és érteni kell rajta minden emberi lényt emberi mivolta alapján.

Minden esetleges félreértés elkerülése végett a ״felebarát“ iránti szeretet parancsa Leviticus ugyanezen (XIX.) fejezetében, a 34. versben ki van terjesztve a hazátlan jövevényre is.

״Olyan legyen nálatok a jövevény (gér), aki köztetek tartózkodik, mint az odavaló, és szeresd öt, mint tenmagadat, mert jövevények (gérim) voltatok Egyiptom országában.“

De még ezt a magasztos törvényt is, mely teljesen páratlan a régi és új polgári törvénykezésben, bírálgatják a mai teológusok és ״szűknek“ gúnyolják. A héber (gér) szó szerintük csakis olyan idegent jelent, aki Izráel Istenének kultuszához